6. rész - Búcsú Daisytől

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, kicsit több képpel..:D Ez a rész elég "Depressziós" lesz, amit gondolom a címe is elárul... Kérlek, a rész alján szavazzatok, komizzatok.:D
Ha legalább 3 KOMI nincs meg, nem hozok részt...Bocsi, de ha nem olvassák... Nincs értelme.:/ :)
Na... :3 Jó olvasást! :) <3

*************************

Diana szemszöge

1 héttel később... Elérkeztünk arra a napra, amit nem akartam soha átélni. A legjobb barátnőm temetése... Igen, Daisy meghalt. Aznap borzalmas dolgokat éltem át, ami még ma is fáj... Miután megtaláltuk őt Chrissel, azonnal tanárt hívtuk, és mentőt. Ki is érkeztek, de megmenteni már nem tudták, hiába vitték kórházba. Sőt, nem is láthattuk többé, a kórházban sem már. Nem mehettünk be hozzá. A mentősök azt mondták, valószínűleg túladagolta magát. Nem értettem... Mostanában nem voltunk együtt annyit, mégis észrevehettem volna... De nem. Őszintén szólva, az eset megtört mindenkit. Az iskolában mostanában nincs akkora nyüzsgés. A mosdót bezárták. Én, és a régi barátaim szinte alig beszélünk. Chris iskolába sem járt, Logan pedig mintha mindenkit utált volna, mindenkit került. Kivéve Samet. Ahogy láttam, nagyon összemelegedtek. Tudtam, hogy az eset megrázott mindenkit. Daisy bár mondhatni kis ember volt, mégis ő volt az iskola egyik jelentős lelke. Én napok óta nem aludtam. Magam alatt voltam, sírtam, zokogtam, fájt. Mindenkit hibáztattam. Kezdve Chrissel, hiszen - bár ezt cáfolta mindenki - én úgy gondoltam, Daisy tőle szedte a drogokat. De a leginkább magamat, saját magamat. Nem törődtem vele, nem figyeltem rá, segíthettem volna neki. Ehelyett önző voltam, és csak magammal törődtem. Elvesztettem a barátomat, elvesztettem egy felemet. És ma átélem a legszörnyűbb érzést... A barátnőm temetését. Féltem. Azóta senkivel nem beszéltem szinte, még anyámmal sem, és most... Most láthatom, ahogy örökre elveszítem őt... Mindörökké.
Azt a fekete cipőmet vettem fel, amit ő vett nekem, és egy rövid ruhát vettem fel. Igyekeztem csinos lenni, hiszen tudtam, fentről néz. Figyel engem. És imádta a divatot. Tudtam, hogy ha nem öltöztem volna ki, még így is... Ott fent, megharagudna...
- Diana, mennünk kell. - sétált be anyám a szobámba.
- Rendben... - bólintottam, majd megfogtam a kezét.
A temetőben már szinte mindenki ott volt. Daisy családja, akik teljesen össze voltak törve... Odamentem hozzájuk, megöleltem őket egyesével, majd inkább arrébb álltam... Már ott volt Dorothy, Aaron, és Crystal is, de hozzájuk inkább csak a végén mennék oda. Claire, aki mindig is utálta Daisyt ott állt mellettem, és láttam, ennek ellenére is megviselte őt a dolog... Daisy még csak azt sem tudta, hogy a húgom a barátjától terhes. Azt hiszem Clairet gyötörte a bűntudat... És ekkor megjelent a drága McCarty család... Elől a szülők sétáltak, mögöttük pedig Chris és Logan. Logan mellett pedig ott állt Sam. Egymás kezét fogva ácsorogtak ott.Kicsit rossz érzés volt. Az érzéseim Logan iránt, ugyan azok. De közben haragszom is rá, és ahogy láttam, hamar túltette magát rajtam. Előtört bennem az érzés, hogy "Diana, elcseszted". De nem, most nem gondolhatok rá. Nem gondolhatok rosszra... Daisy meghalt, Nekem pedig új életet kell kezdenem.
A pap elmondott egy beszédet, ami mondhatni - már ha egy ilyen helyzetben jó ez a szó - szép beszéd volt.
A család után én voltam a következő, aki a legközelebb állt Daisyhez.

Felemeltem, és a markomba fogtam egy nagy adag földet. Megszorítottam egy kicsit, de fájt a szívem. Fájt a szívem a búcsútól, de végül rászórtam a koporsóra, majd hátat fordítottam és elsétáltam.
Épp indulni készültem, mikor Daisy anyja, Anne elkapta a karom.
- Mrs Brown. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Diana, drágám. Én nem tudtam mit tegyek, Daisy szobájával... Gondoltam mindent úgy hagyok, de nem. Mégse. Elköltözünk. A holmijaival nem tudok mit kezdeni, elajándékozni sem szeretném, mert csak az övé volt, és... Jó helyre akarom adni, így gondoltam, mivel a legjobb barátnőd... volt... neked adnám... - habogta.
Meglepődtem. Nem tudtam mit mondjak. Szívesen fogadnám el, minden nagyon jó lenne, de... Az övé. Hozzá kapcsolódnék továbbra is... De Annienek nem tudtam nemet mondani.
- Rendben, Annie. Mikor szeretné, hogy átmenjek?
- Most? Esetleg. - megsimogatta arcomat.
Bólintottam, majd válaszra is nyitottam a számat, de mögüllem egy hang szólt.
- Mrs. Brown. - hátra néztem, majd Logannel találtam szemben magam.
- Akkor... - vissza fordultam Anniehez. - Nem is zavarom, ma még átmegyek.
Rám mosolygott, jó volt újra mosolyogni látni.

Kicsit távolabb egy fánál egy fiatal lányt láttam. Teljesen feketébe volt, és a temetést nézte. Komoran állt ott. Nem sírt, de nem is tudom milyen volt... Mintha nem lenne benne semmilyen érzés. Rám nézett, majd farkas szemet néztünk.
- Sajnálom. - tátogta, és sikerült is leolvasnom szájáról ezt az egy szót... Amint kimondta, megfordult, és elsétált. Ki ez? És mit sajnál? Utána indultam, de ekkor Mona állt elém.
- Mona, ne most. - forgattam meg szemeimet, majd tovább akartam sétálni, de ismét elém állt.
- Sajnálom Diana. - mosolygott rám.
- Mit? - érdeklődtem. Felkeltette a figyelmemet.
- Sajnálom... Hogy elvesztetted a barátodat... Hogy elvesztetted az életedet... Hogy szívás minden ami veled történik... És hogy... - mosolygott gúnyosan. - Teljesen egyedül maradtál.
- Te ennek örülsz?! - förmedtem rá.
- Mindig tudtam, hogy Logan és te... Teljesen mások vagytok... Ráadásul Daisy se volt túl Chrishez való. De nem tudtátok felfogni soha... És egyikőtök bele is halt... Bár ebben Rosenak is volt keze. - nevetett, majd elsétált.
- Miről beszélsz? - kiáltottam utána, mire megfordult.
- Nem Chris látta el Daisyt drogokkal. Szart se tudott! De Daisy új barátnője, Rose... A banda egyik fő arca... Jó kis barátság lett.
Teljesen összezavarodtam. A barátnőmet egy új barátnő tette volna tönkre? Aki banda tag? És ki lehetett a lány, aki ott állt? Körülnéztem, de nem volt, sehol nem volt...
Hazamentem, gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, majd ahogy ígértem, meglátogattam Daisy anyukáját. Elvittem Daisy legtöbb cuccát. Nem tudtam, hova tegyem őket... Kipakoltam a dobozokból, és átnéztem minden cuccát. Rengeteg bekeretezett közös kép volt, a legtöbb velem.

Az egyik kép egy koncerten volt, ahova VIP jegyünk volt, és így lefotóztak minket. Csodás nap volt... Azt a napot is ő okozta nekem. Először mikor megtudtuk, hogy lesz ez a koncert, Daisy kitalálta, hogy osonjunk be. De mondtam, hogy ezt azért nem kéne... Hogy ez így nem megy, inkább szerezzünk jegyet. Daisynek több se kellett... Azonnal szaladt az apjához, aki egyből a kezünkbe nyomott két jegyet, de mindkettő VIP volt. Az apja rendező, így mindenhez könnyen hozzá jut. Főleg, hogy apuci lánya jó színész volt... Sokszor beadta a hattyú halálát. Így mindent megkapott. És ezt nem csak a szüleinél vetette be... Nálam is. Bár én általában mindenben segítettem neki. Mindig számíthatott rám. És én is rá. Ezen a koncerten tomboltunk, mienk volt az nyár. Minden a miénk, amit élvezni lehetett. Minden. Az egész nyár.

Aztán a következő kép egy csoportos kép volt, mikor egy nyaraláson voltunk... Az is egy fantasztikus nap volt. Elmentünk pár haverral egy pár napos strandolásos hétvégére. Daisy szokás szerint sokat ivott, és olyanokat mondott, hogy mindenki nevetett... Köztük én is. Első részegségem volt. De ő ott volt mellettem, és tudtam, hogy biztonságban vagyok. Mindig mellettem volt, és ha egy srác odajött, és látta, hogy nem tetszik, elküldte helyettem a francba. Bármibe segített. Saját magánál nem tudta hol a határ. Nálam viszont... Egyből megállított, ha tudta, baj van. Róla büszkén mondhattam el, hogy igen! Ez a lány, Ő, aki itt van mellettem, a legjobb barátnőm! Mindent meg tudtam neki bocsájtani... Azon az éjszakán is történtek dolgok... De még azt is elnéztem neki... Nem tudtam rá haragudni...

És ott volt a harmadik... Ami egy közös kép volt, csak ketten voltunk, és mindig azt mondta, az a kedvence. Nekem is az volt, így kitettem az éjjeli szekrényemre...
A többi holmit is átnéztem, majd újra összepakoltam őket, és betoltam az ágyam alá. Nem akartam látni, nem ment, jó lesz ott... Velem lesz, de nem emlékeztet rám. Felálltam, majd körbe néztem, és találtam még egy képet, ami gondolom kieshetett... Felvettem. Daisy volt rajta egy lánnyal, aki ismerősnek tűnt... Pár percig nézegettem a képet, mire beugrott...
Ez az a lány, akit a temetésen láttam... Jó kedvűnek tűntek, biztos jó barátok voltam. Megfordítottam a képet, és rá is volt írva egy kis szöveg:

Daisym, fantasztikus nap volt! Több ilyet! L.A. a mi helyünk! Imádlak szívem.

xoxo.: Lucy.

Lucy? Tehát Lucy a neve. De hol érhetem el, és miért nem jött oda a temetésen? Ráadásul... Mit sajnál?! Össze zavarodtam, szörnyű. Új életet kell kezdenem... Teljesen új életet. Ezentúl minden megváltozik. 

- Anya! - kiáltottam le, mire azonnal meg is jelent az említett személy. 

- Igen?

- Menjünk e vásárolni... Kidobom a régi holmijaimat, újak kellenek... - feleltem.

- Miért? - értetlenkedett.

- Új életet akarok. Új ruhákkal, új stílussal, új... Új Dianaval. - ráztam meg fejem, mire elmosolyodott.

Jöhet az új Diana... Akinek élete ezentúl arról fog szólni, hogy kiderítse, ki ez a Lucy... Hogy rájöjjön, Rose tényleg bűnös-e Daisy halálában... És ha igen, gondoskodnom kell, hogy nagyon megbánja... És még egy dolog, amiről nagyon elszántam magam. Visszaszerzem Logant...