Lezuhanyoztam, és ágyba bújtam. Az ajtómat bezártam. Így félreismertem mindenkit? Logant? A húgomat? Samanthat? Aaront? De leginkább Christ? Talán jobb lenne mindent kétszer átgondolni... És végre válaszokat is kapni...
Másnap reggel... ~ Hétfő.
A tegnap este történtek után, igazából semmi kedvem nem volt iskolába menni, de az ágyból sem akartam kikelni... Nem akartam egész nap látni Logant, Samet, Aaront, itthon pedig a húgomat sem. Elég rosszul éreztem magam a történtek után. De miért én? Hiszen nem én titkolózom előlük, nem én hazudozom. És akkor még ott volt Dorothy is... Hogy mondhatnám el neki, amit láttam? Tudtam, hogy el kell mondanom, hiszen a a legjobb barátnőm, és az őszinteség nagyon fontos. Viszont megbántani sem akarom, és még mindig nem tudom pontosan, mi folyik itt. Talán nem is akarom tudni. Felültem az ágyon, majd ekkor anyám nyitott be az ajtón.
- Mi ez a lazsálás? Diana, el fogsz késni, kapd össze magad. - szólt rám.
- Nem megyek ma, nem érzem jól magam. - hátra dőltem, majd a fejemre húztam a takarómat.
Leült mellém, majd lehúzta rólam, és rám mosolygott.
- Mi történt kislányom?
- Semmi anya, tudod, ez olyan kamasz dolog. Meg olyan bonyolult... - forgattam meg a szemeimet.
- Most azt mondtad, hülye vagyok? - nevette el magát.
- Nem, semmi ilyet nem mondtam. Csak ez hosszú, és zavaros. - ültem fel mellé.
- Rendben, ha nem akarod nem mondod el. De tudod, hogy mindig meghallgatlak. - simogatta meg a kezem.
- Anya... Ha mindig meghallgatsz... Segítesz is, ugye? - mosolyodtam rá.
- Igen. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd felállt. - De nem maradsz itthon.
Mosolygott, majd kiment.
Nagy nehezen erőt vettem magamon, és felöltöztem. Sminket nem kentem magamra, viszont a hajamat szépen feltűztem. Mikor beértem az iskolába, egyenesen besétáltam a terembe, most nem szokásosan Crystalékkal, hanem egyedül. Ahogy besétáltam a terembe, a tanár már jött is, így épphogy le tudtam ülni. Ennek kifejezetten örültem, mert így legalább nem tudtam beszélni a mellettem ülő Logannel, aki - bár én nem néztem rá, de éreztem, hogy - egész órán csak bámult.
Ismét egy történelem óra volt, ami kivételesen hamar véget ért. Ha figyelek, miért ilyen gyors minden? Bezzeg ha semmit nem csinálok, halál unalom, és lassú...
Mikor kimentem a folyosóra, láttam, hogy közelít felém Logan, és Aaron is, de ekkor megláttam Dorothyt, és elkaptam a kezét, majd magammal húztam.
- Gyere, ments meg. - súgtam oda neki, mire nevetett.
Hátra nézett, majd mikor meglátta, ki elől menekülök, futni kezdett, én pedig utána.
Lefutottunk egészen a tornaterem lányöltözőjéhez, majd oda bújtunk elé.
- Szóval... - ült le mellém mosolyogva. - Elmenekültünk a te pasid, és az én pasim elől, sőt, elfutottunk... Most pedig elbújtunk. Ez mire is jó?
- Az én pasim, csak az ex pasim, a tiedről meg most semmi jót nem tudok. - néztem le a földre.
- Jó isten. Mi történt megint? Meséld el...
Elmeséltem neki az egész tegnapi napomat. Hogy miket láttam, és a tengerpartit is. Elmondtam neki azt is, hogy Aaron is ott volt, bár nem szívesen... Nem fogadta olyan rosszul a hírt, azt mondta rá fog kérdezni, de neki is furcsa mostanában mindegyikőjük.
Az iskola további részében szintén bújkáltam, és Dorohy ebben a társam volt. Még Crystal, és Daisy sem talált. Ami annyira nem is baj, mert így nem kellett nekik is mindent elmondanom... Daisy biztos megint kioktatott volna, Crystal pedig elviccelte volna, és erre most nem volt szükségem... Suli után viszont kaptam két SMS-t egyszerre...
Az egyikben ez állt:
~ Chris ~
Suli után gyere a parkolóba öt percre, beszélnünk kell, fontos!
A másikban pedig ez:
~ Claire ~
Gyertek iskola után, kettőre haza hozzánk! Fontos megbeszélni valónk van, és megmagyarázni való. MINDENKI! Pusz.
Megjelöltek: Diana, Dorothy, Samatha, Aaron, Christian, Logan.
Nem tudtam, mit akar Chris, de azt hiszem kicsit ideges lettem, mert láttam, hogy tényleg fontos. Nem írná ezt így le. Claire pedig... Ő Claire, mindig előáll valamivel, kitudja megint mit talált ki a drága húgom, hogy odacsődítsen mindenkit.
Iskola után Chris, ahogy mondta, már várt a parkolóban. Beültem mellé a kocsiba, majd értetlenül nézett rám.
- Mi a franc baja van Daisynek?!
- Én honnan tudjam, nem is beszéltünk ma.. Miért? - lepődtem meg.
- Mostanában furcsán viselkedik, és nem csak velem. Folyamatosan titkolózik, mindenhova egyedül jár, és tegnap is amikor hívtál együtt voltunk, aztán ugye elköszönt, és kérdeztem hova megy. Azt mondta a bandához, de kiderült hogy nem ott volt. És otthon sem. Titkolózik, mintha valamit tervelne. És féltem. Igazad volt. Azt hittem nem drogozik, azt hittem megbeszéltünk hogy ő nem kezdi el. De találtam a táskájában három kis dobozzal, abból csak egy volt tele. - magyarázta el aggodalmát.
- Gondolod ő rászokott volna...?
- El nem adhatta, mert ahhoz ment volna a dobozzal. De ha ennyire eltűnik... Talán valakivel együtt bandázik, és vele felezik... - felelte.
Nagyon aggódtam Daisy miatt. Tudtam, hogy képes lenne erre, csak eddig azt hittem Chris miatt. De nem, hiszen akkor neki elmondta volna, vagy előtte, vele csinálta volna. De nem. Ő elvonult... Mi lehet a baja?
Chrissel megbeszéltük, hogy mindketten figyelünk Daisyre, de nem tudtunk szétszakadni... Enyém az iskolában, övé pedig azon kívül. Miután megbeszéltünk, felvettük Dorothyt is, és együtt mentünk haza, hiszen Claire nekik is küldött SMS-t.
Nem tudom, hogy ezek után még a húgom is mi jóval tudna meglepni, de igazából nem is nagyon érdekelt ezek után.
Mikor hazaértünk, már szinte mindeni ott volt, aki szerepelt az SMS-ben. Mind a hatan leültünk egy fotelbe, vagy székre, Claire pedig középen állt.
- Szóval... Diana. - fordult felém drága húgom. - Szeretném azzal kezdeni, hogy Sam és Aaron között nincsen semmi, mert mint ugye kiderül, Aaront régen örökbe fogadták a mostani szülei, és Samantha a testvére... A vérszerinti, azért érkezett ide, és ezért kísérgeti mindenhova. És foglalkozik ennyit vele, hiszen most ismerte meg...
- Hála égnek! - pattant fel Dorothy, majd megölelte Aaront, aki boldogan mosolygott rá.
- Logannak sincsen semmi köze hozzá. - folytatta tovább Claire. - Logan csak rám figyelt, inkább velem volt, ahogy Samantha is.
- Nem értem. Miért kellett rád figyelni? - álltam fel elé, mire láttam, hogy megremegett a keze.
Ekkor anyám is besétált az ajtón.
- Mi ez a népgyűlés? - mosolygott édesanyám.
- Én csak... - kezdte Claire, mire láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. - Júliusban, mikor utoljára voltam itt talán körülbelül... Két napig, akkor tudod, hogy sokat jártam bulizni. Főleg Chrissel, Logannel, meg Daisyvel. És akkor egyszer elmentünk Kaliforniába, ahol megismertem Samet. Jóba lettünk, és utolsó este nagyon berúgtam. És tudod mennyire szerelmes vagyok Chrisbe, tehát...
- Lefeküdtünk... - állt fel Chris.
Láttam, hogy neki is most ugrott be az este. Lesokkolódtam. Azt hittem helyben megáll a szívem, nem akartam elhinni. Most tudtam, mi lesz a következő amit közölnek... De nem akartam hallani...
- Nem Samantháé voltak a gyerekcuccok... - folytatta Claire, de már ekkor nagyon sírt...
- Claire, fogd be. - szóltam rá. Ideges voltam, és kétségbeesett. Rá se bírtam nézni anyámra, aki csak ekkor szólalt meg.
- Claire, ugye te nem vagy...?
- De anya. - fordult húgom felé, majd folytatta. - Én terhes vagyok...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! :) Ez egy nagyon rövidke rész lett, amit sajnálok, de úgy éreztem már hoznom kell, és kikell magamból írnom... :D És úgyvélem ennek a résznek ez volt a lényege, aminek a folytatása sokkal hosszadalmasabb... Ez amolyan "Bevezető" a folytatásában. ;) :D Ennél csak jobb lesz, ígérem! <3
DIANA. ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése