3. rész ~

- Tehát mi lenne ha... - kezdett mondatába, de én befejeztem.

- Igen, újra kezdhetnénk.. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.

Néhány héttel később... 

Crystal, Daisy, Dorothy, és én a szobámban ülve TV-t néztünk. Amolyan csajos estét tartottunk. Nem tudtuk eldönteni, hogy amit nézünk most vígjáték, vagy horror, mert horrorként volt címezve... De mi végig röhögtük az egészet. Crystal a fotelemben ült feltett lábakkal, Daisy a földön egy matracon feküdt, én és Dorothy pedig az ágyon. Mindannyian popcorn tömtünk magunkba.

- Zavar valami... - szólalt meg Dorothy, mire mindannyian rá néztünk. - Mostanában Aaronnak hülye kifogásai vannak. Folyamatosan eltűnik, és mindig kitalál valami érvet, de rájövök hogy hazugság. Például tegnap azt mondta azért kell lelépnie, mert segít otthon az anyjának valamit építeni... Rá egy órára találkoztam az anyjával, aki elmesélte, hogy éppen vásárolgatni készül, és úgy tudta Aaron velem van. De ez nem az első...

- Nekem is van egy ilyen ismerősöm... - Crystal Daisyre nézett, aki megvonta a vállait. 

- Eddig nem volt ilyen hazudós. - fordultam Dorothyhoz. 

- Nem, egészen addig, míg meg nem jelent ez a Samara... nem tudom ki. - mérgelődött.

- Samantha... Ez nem horrorfilm. - mosolyogtam rá. - De biztos nem hozzá fűződik. Vagy gondolod megcsal...? 

- Azt nem hinném. Azaz ajánlom neki... - mosolyodott el ő is. - De nem tudom, annyira összezavar. Valamit titkol, és ez nem tetszik...

- Ne aggódj, Logan is folyton titkolózik, ráadásul mostanában többet beszél a húgommal, mint velem... - háborodtam fel.

- De jó, hogy nincs pasim... - komolyan rázta meg a fejét Crystal, mire nevettünk. - Minek ők? Jobb szingliként. Megnézhetsz bárkit, annyit eszel amennyit akarsz, és flörtölsz akivel akarsz... Csak ciki mikor elhajt...

- Mint a múltkor? - nevetett fel hangosan Daisy. - Mikor ráhajtottál az egyik kosaras srácra, elhívtad pizzázni, meg akartad csókolni, és kiderült hogy ő meleg? 

- Fogd be, Mrs McCarty... inkább legyek ebbe ciki, minthogy Cris seggét nyaljam.... - dobta meg egy kukoricával. 

- Kifigyeljük Aaront? - szólalt meg Daisy. - Olyan jó fekete ruhám van... Felvehetném hozzá. Kilessük, lefotózzuk, éééés aztáán... 

- Nem. - szólt közbe nevetve Dorothy. - Ez nem az FBI. Ezek mi vagyunk, drágám. És nem akarok a pasim után kémkedni. Ha akarja, elmondja. Ha nem... Kivégzem. 

Tovább nevettünk, mire megcsörrent Daisy telefonja. 

- Bocsi csajok... 

Mikor meglátta a kijelzőt, elkomolyodott, és kirohant. 

- Ez McCarty mániának számít? - húzta fel a szemöldökét Crystal.

- Nem, napok óta hülye. Bocs... hetek. - válaszoltam. 

Nem tudta senki, mi ütött Daisybe, vagy Aaronba... De ki kell őket derítenünk. Furcsák, titkolóznak. Ha valamit megsejtünk, mintha megijednének. Szinte kerülnek minket néha. Valami nagy gond lehetett itt, de nem tudtam eldönteni, hogy mi az. 

Másnap reggel... Vasárnap.

Mint minden vasárnapomat, ezt is egy kávézóban kezdtem. Még eléggé korán volt, így a telefonomon nézegettem pár SMS-t, miközben Logant vártam, de szokás szerint, késett. Mindig késik, megszoktam tőle...

- Szia. - szólított meg a pult mögül valaki. Felnéztem rá.

- Samantha... Te, itt? - mosolyodtam el. Új lány volt az iskolába, most csöppent a városunkba, de már most munkát talált? Csodás. Kedveltem, de valamitől mégis mintha féltem volna tőle.

- Igen, új munka. Beajánlottak... - mosolygott rám. A mosolyában amolyan "béna vagy, húzz el" érzést láttam...

- Mégis ki? - lepődtem meg. 

- Pont most jön. Nézd, ő. - biccentett az ajtó felé, mire megláttam Logant.

- Sziasztok, jó reggelt. - ült le mellém boldogan. 

- Aha, jobbat. - feleltem kedvetlenül, mire elkerekedtek a szemei, és már is tudta, hogy bajom van, sőt azt is szerintem, hogy mi...

- Sam, hogy tetszik a munka? - fordult felé, mire egymásra mosolyogtak.

- Nagyon jó, Logan... Nagyon... Hálás vagyok. Mindenért... - mosolygott rá olyan "bájosan". - De hagylak titeket, gondolom szeretnétek beszélgetni. Bye. 

Intettem neki, mire Logan felé fordultam.

- Ó, mindent? Új munka, és még mi? Új futtató cég?

Elnevette magát.

- Féltékeny vagy, Diana?

- Nem, de te hülye. Ez a csaj...  Hidegrázást kapok a nyávogásától, és... Miért ajánlottad be ide, és még miért is hálás? - értetlenkedtem. 

- Aaron miatt... - felelte, majd biccentettem, és folytatta. - És azt köszönte meg, hogy a múltkor kisegítettem egy kis pénzzel, a bevásárolóközpontban....

- Mi köze ehhez Aaronnak? Mi köze neki Hozzá? - megráztam a fejemet. 

- Ez nem a mi gondunk, oké? - komolyodott el.

- De, mert a legjobb barátnőm pasija, ez a liba meg valamit akar ettől a pasitól, sőt, az én pasimtól is, és tudod ha már semmi közünk hozzá, TE miért szóltál bele? - nagyon ideges lettem.

Nem tudott válaszolni, csak lenézett a kezeire. Én értetlenül néztem őt egy ideig, majd felkaptam a táskámat, és elsétáltam onnan. 

Először arra gondoltam, elmegyek Dorothyhoz, és meglátogatom őt, de rájöttem, hogy nem jó ötlet még ezzel terhelni, míg én sem tudok semmit. Nem akarom feleslegesen felzaklatni őt, így elindultam a partra, ahol leültem a homokba. A telefonom folyamatosan csörgött, így jobbnak láttam, ha kikapcsolom.

- Erre még látni téged? - szólalt meg mögüllem egy ismerős hang. 

- Ha leülsz felállok, és elfutok. - adtam a választ. 

- Diana, még mindig haragszol rám? Nem kellene ennyi idő után is... - a bizonyos személy leült mellém, én pedig ránéztem.

- Chris, szerinted nem kellene utálnom? Annyi szemétséget tettél, és nem tudom mostanában mit teszel Daisyvel, de valami nincs vele rendben.

- Daisy saját döntése képpen csatlakozott a bandához. - mosolygott rám.

- Büszke vagy magadra, igaz? Tudod hogy nem kellene. Tudod hogy nem lenne szabad, de csinálod. Belerángattad magaddal, mivel tudod, hogy szeret téged, és igen, te teszed ezt vele Chris. Miért?! Mit akarsz tőle?! - most talán lehiggadtam, inkább már kétségbe voltam esve... 

- Te azt hiszed nincs szívem, hogy nem tudok szeretni. Eddig bárkivel játszottam, nem hazudtam azt hogy szeretem, senkinek. De most... Tényleg beleszerettem a barátnődbe. - nézett mélyen a szemembe. - Eddig, évekig, úgy tűnt hogy egy buta, öntelt liba aki szalad utánam. De nem, mégsem az... Vicces, és jófej. Nem fél semmitől, és bátor, merész. És még őszinte is.

- És ezt mind elfogod rontani ha belerángatod a bandába vagy a drogokba. Ugye tudod? - tettem fel a kérdést, ami már nagyon foglalkoztatott. 

- Mondtam, hogy ne szálljon be. Sőt, kértem. Tudtam, hogy nem lesz jó neki, de azt felelte, így több ideje lesz rám, hogy velem legyen. Te nem vagy keveset Logannel? De igen, már alig vagytok együtt, mivel neki a legtöbb időt a banda foglalja le, ahogy nekem is. Ezért van köztünk. Hogy ha velük kell lennem, ő ott lehessen. Mint te, régen. Emlékszel? 

- Nem akarok rá emlékezni. - feleltem, majd felálltam, mire ő is. - De Chris. Ha ennyire szereted, vigyázz rá. Sőt, nagyon ajánlom, hogy vigyázz rá, mert bajban leszünk...

Elnevette magát, majd én is elmosolyodtam egy kicsit.

- Még a sógornőm is lehetsz. - kacsintott, mire megráztam a fejem.

- Csak ha Samantha Kennedy nem gondolja magát már a családod részének...

- Sam? Miért tenné? - láttam, hogy meglepődött. 

- Logan munkát ajánlott neki, és pénzt is adott... Nem is ismeri, de már ezeket teszi. Miért? - ráztam meg a fejem, hátha ő tudja a választ.

- Mostanába Logan, ez a lány, Aaron, és a húgod sok időt töltenek együtt. Valamelyik nap is együtt mentek el valahova, és későn tértek haza. Szerintem figyelned kéne rájuk. - rázta meg a fejét. - Logan nagyfiú, tud figyelni magára, de ez a nő valamit akar tőle. Aaron nekem furcsa mostanában. A húgod pedig tudjuk milyen, imád bulizni, nem kéne túlzásokba esnie neki sem. Bár rá Logan figyelne.

- Kivéve ha a miniszoknyás macára kell figyelnie...

- Neki nem jönnek be ezek a csajok, itt valami más lesz. Figyelek, ha figyelsz rájuk. És Daisyre... - nyújtott kezet. 

- Eddig gyűlöltelek, most szövetkezzek veled? - lepődtem meg, mire mosolygott. Már épp elhúzta volna a kezét, mire megfogtam. - De tényleg figyelsz. 

A nap további részében úgy döntöttem, elmegyek Crystallal vásárolni. Rengeteg ruhát vettünk, és jól is éreztük magunkat. Végre kiment a fejemből a reggeli vita. 

- Tehát te, és Chris McCarty ismét jóba lettetek? - meglepetten bámult rám, majd szemeit lefoglalta egy farmerkabát. 

- Igen. Meglepő, ugye? - nevettem. - De valahogy szemmel kell őket tartani, ha nem akarom, hogy egy megcsalt ribiként végezzem valamelyik összetört szívű tinilány showban. 

- Mint Betty. Hú... Három hétig azzal szivatták, hogy szerelmesleveleket hagytak az ajtaja előtt, vagy a suliba énekeltek neki. - nevette el magát. - Sajnáltam. De vicces volt.... 

- Én is. De mégse bírtam nem nevetni... - mosolyogtam, majd elindultam egy próbafülke felé egy egyberuhával a kezemben, ő pedig követett.

- Tudod, a tegnap esti kis partyn óta meggondoltam magam. Kell pasi... Nem akarok egyedül egyetemre menni. Kell egy love story! Lehet írnak majd rólam egy sorozatot.... - láttam, ahogy már nem ezen a világon jár, szinte elképzelte magát a TV képernyőn, vagy egy könyvben. 

- Egy Love Story? Szép, vagy szomorú? - kérdeztem rá, majd bementem a fülkébe, és öltözni kezdtem. 

- Valami dögös. Az eleje szép... Megismerkedtünk, egymásba szerettünk! A végén meghal a srác... 

- Ki akarod nyírni a szerelmed? Hülye vagy? - nevettem. 

- Dehogy. Majd valaki biztos kinyírja, valami barmot kell fogni. 

- Crystal, te egy elmebeteg vagy... 

Egy ideig még ruhákat próbáltunk, vagy tizenötöt... De ebből végül csak ötöt vettünk meg. Nagyon jól éreztük magunkat. Sajnáltuk, hogy Dorothy és Daisy nem lehettek itt... De Dorothyéknál vendégek voltak, Daisy pedig biztos Chrissel lógott. A megállapodás ellenére mégis kicsit féltettem. nem úgy mint eddig, de egy kicsit mégis... A ruhákhoz néztünk pár kiegészítőt, majd cipőt, végül a kasszához sétáltunk. Épp fizetni készültem, mikor Crystal megszólított.

- Diana... Mit keres Logan, Samantha, és Aaron egy bababoltban? 

Hátra néztem, majd megláttam, ahogy a három személy épp tényleg besétál abba a boltba. 

Gyorsan kifizettem a ruhákat, majd a cuccokkal együtt a bolthoz siettem.

- Diana, mi ez?! - értetlenkedett Crystal.

- Nem tudom, de most kiderítjük a dolgot... - suttogtam neki, majd a boltba sétáltam. Ők elöl álltak, én pedig megálltam hátul. Próbáltam hallgatózni, de nem sok sikerrel. Kémkedek a pasim után... Ez normális?! De végül meghallottam az eladó hangját.... "Ezt a játékot a baba nagyon fogja kedvelni." "Köszönjük. Valami ruhát esetleg ajánl..?" Ez már Samantha hangja volt. "Persze, tudják már hogy kislány, vagy kisfiú?" "Nem, még csak nagyon pici... Nagyon." válaszolt Logan. 

Nem vártam meg a többit, kiszaladtam a boltból, Crystal pedig utánam. 

- Logan teherbe ejtette az új csajt?! Vagy Aaron?! - kiabált Crystal.

- Nem tudod kicsit befogni a szád?! - förmedtem rá, majd leültem egy padra. 

- Nem tudom mi ez, nem tudom, mi folyik itt, de valami rohadtul nincs rendben. Nem tudom Samantha kitől terhes, és mióta.... Nem tudom, miért pont ők kísérgetik, de itt valami nem jó... - adtam ki a dühömet, majd belevágtam egyet a padba. 

- Jó, de a pad nem bántott... - ült le mellém. - Elmondod Dorthynak? 

- Még nem, nem tudjuk kitől van. De Chrisnek igen... - feleltem, majd Chris számát tárcsáztam, és fel is vette. - Szia, Diana vagyok. Kérlek, gyere a plázához. Az ajtóban várlak, vegyél fel...

Hamar beleegyezett, majd meg is érkezett nem sokkal később. Crystalt otthon kitettük, mi pedig lementünk a partra. Egész este ott voltunk, beszélgettünk, majd felmentünk a kilátóba, ahonnan sok mindent lehetett látni. Próbáltuk kitalálni kitől terhes Samantha, de nem sok sikerrel ment a dolog. Egész estig ott voltunk, majd akilátó tetejéből megláttuk Clariet, Samanthat, Logant, és Aaront. Nem bírtuk tovább, és lefutottunk a kilábóból. Hosszú út volt, de ők még ott voltak, ott ültek, és beszélgettek. Náluk volt a csomag is. Nem tudtam mit tegyünk, de végül odafutottunk hozzájuk.

Mindannyian felálltak, és meglepetten bámultak.

- Diana, hát ti? - kérdezett rá végül Logan.

- Mi? Inkább ti. Logan, mi ez?! 

- Mármint mi? - értetlenkedett.

- Ez az egész! Mostanába kerülsz. Kedves vagy Samanthahoz, eléggé kedves. Aaron tojik Dorothyra és kerüli. Aztán még a húgommal is többet foglalkozol. Végül meg Sammel gyerekcuccokat vesztek? Terhes? Kitől?! - hadartam el. Nagyon ideges voltam, azt hittem felrobbanok, de Chris mögöttem állt, Samantha pedig végig mosolygott. 

- Nem érted a helyzetet... - rázta meg a fejét Aaron.

- Diana, menj haza. - szólt rám a húgom.

- Fogd be. - néztem rá, majd Aaronra. - Nem értem, igazad van. Ezért magyarázd el. Legalább te.

- Nem mondhatjuk el... Még nem. - felelt Logan. Mélyen a szemeibe néztem.

- Titkolózol előttem? Régóta ismerlek, rengeteget voltunk együtt. Megbocsájtottam Mindent, erre te megint kezded a titkolózást és hazudozást?! Gratulálok Logan. Akkor hagyj ezek után is békén. - kiáltottam rá, majd elfutottam.

Chris utánam futott, és megfogta a kezeimet.

- Hazaviszlek. 

Szinte betuszkolt a kocsijába. Elvitt a házamhoz, majd megálltunk előtte. Én ott is, mint egész úton sírtam, sőt, zokogtam. Együtt érzően nézett rám, majd megsimogatta a kezem.

- Úgyis kibékültök, szeret. - felelte, mire megráztam a fejem. 

- Titkolózik, hazudozik. Ez nem szeretet. - feleltem.

- Én is sokat titkolóztam, hazudtam Daisy előtt régen. Mégis szerettem. Talán pont ezzel akartam őt megvédeni... - nézett rám. - Menj be, aludj egyet. Jobb lesz, talán meggondolod magad.

Bólintottam, majd így is tettem. Lezuhanyoztam, és ágyba bújtam. Az ajtómat bezártam. Így félreismertem mindenkit? Logant? A húgomat? Samanthat? Aaront? De leginkább Christ? Talán jobb lenne mindent kétszer átgondolni... És végre válaszokat is kapni...

2. rész ~

- Diana... Lehet be vagyok szívva, de azt még most is meg tudom állapítani... Hogy Chris valamiféle kápszert adott Daisynek, amit használni is fognak... Igyekezz, keresd meg. Ő ne menjen ebbe bele!

Belegondoltatok, milyen érzést ezt hallani? A legjobb barátnőd egy hatalmas őrültségbe akar belemenni, te pedig hirtelen lesokkolódsz, és nem tudod mit kellene tenned. Megijedtem, nagyon megijedtem. 

- Logan, maradj itt. Visszajövök, ígérem, oké? - álltam fel mellé, ő pedig egyre kábultabban bólogatott.

Az ajtó felé futottam, de hirtelen megszólított, így megálltam, és hátra néztem.

- Diana... Mivel holnap erre már nem emlékszem majd... Szeretlek. - mosolyodott el.

- Én is szeretlek Logan. - válaszoltam komolyan, mire mélyen szemeimbe nézett, én pedig elfutottam..

Végigfutottam a sötét folyosón, egészen a férfi öltözőig. Megálltam előtte, de sem Daisy, sem Chris nem volt ott. Lassan besétáltam a zuhanyzókhoz, ahol szintén senki nem volt. Éppen kifele akartam indulni, mikor a kosárcsapat edzője, Josh Buster megállított. 

- Miss Tailor? - érdeklődve szólított meg.

- Mr Buster... - hökkentem meg egy pillanatra.

- Kit keres itt? - rázta meg a fejét meglepetten.

- Nem látta esetleg Daisy Brownt, vagy Christian McCartyt? 

- De, de láttam, úgy öt perce. Itt csókolózgattak a padon. - mutatott a pad felé, majd az ajtóra. - Aztán azt mondtam, folytassák az enyelgést máshol, kinevettek, majd elszaladtak. 

- Nem tudja merre? - faggattam szegényt.

- Nem. Annyit láttam, hogy kiszaladnak, de tovább semmit. - felelt.

- Rendben. Köszönöm, tanár úr. 

Gyorsan megköszöntem kedvességét, majd kisétáltam a folyosóról. A női öltözőben is megnéztem őket, ott sem voltak. Átfésültem szinte az egész iskolát, de semmi. Nem voltak sehol. Jól tudtam, hogy elmentek. De ha elmentek, akkor is, már rég beszívva heverhetnek egymás karjában... Mély levegőt vettem, majd visszasiettem Loganhez. De meglepő látvány fogadott. Már ő sem volt ott... 

Ahol ült, a helyén egy fehér papír volt. Odasétáltam, majd felvettem. A képen ő, és én voltunk, még mikor először összejöttünk. Boldogok voltunk. Minden gond, baj, vagy rosszindulatúság nélkül. Szerettük, ölelgettük egymást... A képet biztosan direkt hagyta itt. Soha nem hittem volna, hogy megtartja. Az enyém is megvolt még, valahol a szekrény mélyén. Megtartottam, mert szép emlék. De eltettem, hogy ne lássam mindenhol, hiszen fájó is. Leültem a földre... Gondolkozni kezdtem erősen... 

Ez még csak az első nap, és még nincs vége... Már most elveszítettem a legjobb barátnőm, miközben kiderült, hogy drogozik valahol az exem testvérével, aki egy nagy nőfaló tahó. A másik barátnőmet otthagytam az ebédlőasztalnál egyedül, az exemet pedig itt, miközben láttam, mennyire összetört. Láttam, hogy szomorú. És még egy szóval be is vallottam neki, hogy szeretem. Tudtam, hogy nem fog rá visszaemlékezni, de akkor is rossz volt, mivel őszinte voltam, és tényleg fáj. Fáj, hogy szeretem. A kép pedig felhozta bennem az emlékeket. Hogy vele volt az első csókom. Az első bulim. A legtöbb kalandom. Hogy megismerhettem az igaz szerelmet. És ő volt az a férfi, aki tizennégy évesen elvette a szüzességem. És a legszebb, hogy semmit, de semmit nem bántam meg. próbáltam tagadni magamnak, de talán ha ismét át kellene élnem ezt, ugyanígy csinálnám. Annyi változással, hogy őt az életemben tartanám... Szemeimbe könnyek gyűltek, de sikerült vissza fojtanom, mielőtt elsírnám magam. 

Egy ideig a képet bámultam, majd szépen a táskámba, egy könyvbe helyeztem, és haza indultam.

Az úton kiszellőztettem az agyam, de valahogy semmi nem lett se jobb, se tisztább. Folyton hívogattam Daisyt, és Logant is, de mind hiába, egyikőjük sem vette fel. Aggódtam mindkettőjükért. Mikor hazaértem, az édesanyám a nappaliban éppen takarítgatott.

- Diana, édesem. Jó hírem van. - mosolyogva üdvözölt.

- Végre, az már rám fér. - levetettem a kanapéra, ő pedig mellém ült.

- Claire, a húgod hazajön, már holnap reggel! Hétre megyek elé a reptérre. - mesélte boldog hangon.

- Az tök jó. Már hiányzott. - mosolyodtam rá, majd megöleltem, és felsétáltam a szobámba.

Claire White, az én drága húgom. Ő nem Tailor, mert más az édesapja mint nekem. De rendes testvérként tekintek rá. Együtt nőttünk fel, szeretjük egymást. Jó is vele, csak eléggé akaratos. Most a nyári szünet második felében az apjánál volt, Londonban. Tényleg hiányzott, de nem tudtam, mit tegyek. Elég bajom van így is Daisyvel, Chrissel, Logannel, nem kell az, hogy még ő is hozza a bajt. Pedig fogja, tudom. Tudom, hogy mennyire bajkeverő, ahogy azt is, hogy a legjobb barátnője Mona Morgen. Mona Loganék unokahúga. Claire is, és ő is benne vannak Loganék nagy bandájában, aminek szintén nem örülök. Az a banda egy bajkeverő bagázs. Tele sok drogos, piás tahóval, és hülye ribancokkal, akik unalmukat más srácok ágyában űzik. Claire tudom, hogy nem ilyen volt. Ő inkább divat tippeket adott onnan mindenkinek, ráadásul tudtam, hogy Ő is - szintén mint Daisy - halálosan szerelmes Chrisbe. Tudtam, hogy sok baj lesz vele. De ekkor megszólalt a csengő, én pedig lefutottam a lépcsőn, hogy kinyissam az ajtót. 

- Ó, hali. - mosolyodtam rá az ajtóban álló Dorothyra.

- Szia. - láttam, hogy zavarban van. - Zavarlak?

- Nem, viccelsz? Én hívtalak. De gyere be. - nyitottam ki nagyobbra az ajtót, majd ő besétált. - Csak szerintem Crystal haragszik, Daisyt pedig nem tudom elérni, és féltem, hogy te se jössz el, hiszen még a címemet sem tudod. - ráztam meg a fejem.

- Nem is tudtam. De a szembe szomszédod vagyok, mint kiderült. Vittem ki a szemetet, és láttam mikor jöttél haza. Nem akartam idepofátlankodni, csak szólni, hogy... - itt megakadt, majd elmosolyodott. - Ebből jól nem jövök ki, nem tudom megfogalmazni.

- De én így is értem. - bólogattam nevetve.

Felsétáltunk a szobámba, ahol jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy a lány édesanyja Logan apjának az egyik aszisztense, amit csak ő is most tudott meg, így sokat beszélgettünk. Nagyon rendes, és vicces lány. Kedves, és jól el lehetett vele barátkozni. Elterelte a figyelmemet hirtelen minden rosszról, és csak löktük egymásnak a bolondságainkat, amitől egyre jobban éreztem magam, és megnyílhattam. Később jött egy SMS Crystaltól is: Egyáltalán nem haragszom, nem kellett volna a sok SMS. Csak nem tudtam tovább várni, ma viszont nem tudok menni. Holnap suliban tali! Pusz.

Ez is dobott a kedvemen, legalább nem haragszik. Dorothy elmesélte, eddig hány helyen járt, vagy milyen vicces, vagy ciki dolog történt vele, és én is meséltem neki ilyeneket. Jól elvoltunk, tudtam, jó barátnők leszünk. Később, már este felé kipakoltam az ágyra a táskámban lévő cuccaimat, a Logannel készült kép viszont kiesett... 

- Logan? - vette fel a képet az ágyról.

- Igen. - mosolyogtam. 

- Régen jártatok, ugye? És jól megvoltatok. - nézegette a képet.

- Jósnőnek készülsz? - nevettem, majd elvettem a képet.

- Nem, de jó megfigyelő vagyok. - nevetett ő is.

Pár percig ezután csöndben ültünk, én pedig a képet néztem, és szó szerint éreztem, ahogy elkomorodok. 

- Gond van, igaz? - törte meg a csendet.

- Nem tudom merre van. Sem ő, sem Daisy... - letettem a képet az éjjeliszekrényemre, majd lenéztem a kezemre.

- Tudom, nem ismersz. De bennem bízhatsz.. Jól megőrzöm a titkokat. És talán tanácsot is adok. - mosolygott rám, és megfogta a kezeimet.

Felnéztem rá elmosolyodva. Éreztem, hogy ez a lány tényleg ilyen. Megbízható. Úgy éreztem, tényleg jó barátnő, már most. És azt is éreztem, hogy el kell neki mondanom, mert jobban érezném magam. 

- Biztos érdekel? - közelebb ültem hozzá. - Nem fog tetszeni.

- Kitárom füleim, na mesélj. - nézett rám komolyan, de egy apró mosoly ott ült az arcán, ami bíztató volt.

- Én és Logan jártunk, két éve. Amikor megtetszettem neki, nem tudtam, miért... Akkor még eléggé duci voltam, az utáni nyáron adtam le jó pár felesleget. De megtetszettem neki. Sokat beszélgetünk az elején, ismerkedtünk...Később pedig összejöttünk. Nagyon boldog voltam, és éreztem, hogy ő is az. Kimutatta, hogy szeret. Vele volt az első csókom, sőt... le is feküdtünk... Folyton velem volt, bármit kértem, megtette. Kivéve egyetlen egy dolgot... Logan erősen nagy drogos volt, és piás. És egyiket sem sikerült letennie. És még a cigizés is ott volt. Én egyiket sem csináltam, soha. Még csak ki sem próbáltam. Ő viszont... Mindent, és még a mai napig is. Erről nem volt hajlandó lemondani. Nekem rossz volt, de egy ideig még bírtam. Egészen addig, míg az ideje nagy részét nem a bandájával töltötte, amibe kért, hogy száljak be. A bandások általában drogoztak, ittak, ribanckodtak, versenyeztek, és minden amit én nem akartak. Nekik minden nap buli. Vagy a suli közben, vagy utána. Engem viszont ez nem fogott meg. Még tűrtem... Aztán jött az apja. A rohadt üzleteivel. Bajba sodorta az egész családot. Egy szállítócége van, ami cigarettát szállít. Csakhogy nem mindig csak azt... És így mindenki veszélyben volt. Miután én, sőt, a családom majdnem miatta veszélybe került, elegem lett. Megmondtam Logannek, hogy vagy ez az élet, vagy a velem lévő. Tudott választani, de betartani nem... Így vége lett, kidobtam. Múlt évben új iskolát kezdtünk, más-más osztályban. Sokat láttam így is, de annyira nem zavart. Láttam, hogy más lányok mennyire nyomulnak rá, de próbáltam leplezni. Ha találkoztunk, mindig egymást szivattuk. Ez ment egy évig. Aztán most nyáron ismét nem láttam. Hiányzott, de jobb nem látni, mint mással látni... Ebben az évben viszont átjött az én osztályomba, és már első nap mindent felforgatott. A legjobb barátnőm valószínüleg épp drogosan fetreng valahol a bátyókájával, ő meg épp máshol drogozik. De persze egyik sem tudja felvenni a telefonját... És még ez a kép is... Nekem hagyta ott, de nem tudom, minek, mi jelentősége neki... - meséltem el mondandóm, majd ránéztem.

Szemei elkerekedve bámultak. 

- Várj, sokk. - elvette a szekrényemről a poharát, amiben egy kis víz volt, majd gyorsan lehúzta, és megint rám nézett. - A barátnőddel semmit nem tudsz kezdeni, maximum későbbi fejmosás, de jó alaposan. Logannel pedig... Mikor mondta ki utoljára, hogy szeret...? 

- Pont ma. Mielőtt otthagytam volna, bedrogozva. És azt válaszoltam, hogy én is. - hátradőltem az ágyon.

- Hát akkor angyalom ez így is van. - megveregette a térdem. - De akkor én a helyesbe újra kezdeném vele. 

Később sokat beszélgettünk még, és jól esett. Kibeszéltem neki magamból az életem anélkül, hogy féltem volna, hogy elmondja másnak, vagy hasonló. Nem! Teljesen megbíztam benne. Nem tudom miért, de így volt. Ezt sugározta... Már este nyolc óra felé hazament, én pedig hamar lefeküdtem aludni. 

Hirtelen a semmiből egy óceánt láttam magam előtt... Épp ment le a nap, én pedig mezit láb álltam a homokban, mikor valaki hátulról átkarolja a derekamat.

- Szeretlek, Diana Tailor. - suttogta a fülembe a szavakat, mikor megismertem a hangját, és hátra fordultam.

- Szeretlek, Logan McCarty. - átkaroltam a nyakát, majd mélyen a szemébe néztem, és megcsókoltam. 

Ekkor viszont egy hatalmas sikítást hallottam. Tudtam, hogy a hang Daisyé... Elindultam... Futottam, Logan pedig utánam... Kerestem a hangot, de sehol nem találtam... Majd ismét  meghallottuk. A hang egy ajtóhoz vezetet, aminek a sorszáma 666 volt. A kilincs felé nyúltam. Tudtam, hogy a sikítás onnan jön... Már beljebb toltam az ajtót... Sötét volt... A villany felkapcsolódott, majd a földön véres nyomok voltak, és ismét Daisy sikítását hallottam...

Ekkor kinyitottam a szemeimet, és felültem az ágyon. Folyt rólam a víz, meg voltam ijedve. Tudtam, hogy ez csak egy rossz álom, de szörnyű volt. Az órámra néztem, ami 3:35-öt mutatott. Kimásztam az ágyamból, és magamra kaptam egy ruhát. Lesétáltam az emeletről, majd elindultam ki az utcára... Egy darabig sétáltam, majd leértem a partra. Egy alak rajzolódott ki tőlem nem messze, én pedig felismertem őt.

- Logan... - kiáltottam oda, mire megfordult. 

- Meg akartam őket keresni. De tudom, hogy késő... - felelte.

A drog kimen a szervezetéből. Odaszaladtam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.

- Köszönöm...
Szorosan magához ölelt, és láttam rajta, hogy tényleg kereste Daisyt...
Leültünk, majd elmeséltem neki az egész álmomat. Igen, mindent az elejétől, a végéig. Aztán elmondtam neki, hogy azért jöttem ide ilyen kora reggel, mert ki kellett szellőztetnem a fejemet. Kiderült, hogy ő is hasonlóként van itt, de ő eleve, aludni sem tudott. Elmondta, hogy szerinte Daisynek semmi baja, hiszel Chris lehet drogos, és tahó. De nem bántana soha, senkit. Mégis bennem volt az álmom, valamitől féltettem a barátnőmet. Sokáig beszélgettünk még, minden féle dolgokról, amihez persze hozzá került a múltunk is... De jó volt vele erről beszélni, mert megtudtam, hogy nem csak én érzem magam rosszul tőle, de ő is. Ami kicsit bíztató volt...
Később, már olyan öt fele hazakísért, de aludni nem tudtam, így behívtam magammal, és együtt TV-t néztünk. Mióta szakítottunk, azóta ez az első igazi, normális beszélgetésünk, vagy barátkénti együttlétünk. Igen, feltámadtak bennem az érzések, és szívesen a nyakába is ugrottam volna... De volt bennem tartás.
Reggel hat óra..
A konyhában éppen innivalót öntöttem, mikor meghallottam, hogy anyám jön le a lépcsőn.
- Diana, már ilyen korán? Izgatott vagy, mert jön a húgod, ugye? - megölelt, majd meglátta a két poharat előttem. - De aranyos vagy, még öntesz is innivalót.
Elvette, majd megitta, én pedig zavaromban elnevettem magam.
- Igen, nagyon izgatott vagyok. De azt.. nem neked öntöttem... - megfogtam a vállát, majd megfordítottam, hátha észreveszi a mögötte álló Logant.
Logan nevetett, majd anyám is zavarba jött, de ő is mosolygott.
- Logan... Téged is látni? - láttam, hogy most már kicsit elhúzta a száját. Sosem kedvelte...
- Igen, Mrs White... - felelte neki Logan. Láttam, hogy elég kínosan érzi magát, így valahogy meg kellett törnöm ezt a beszélgetést.
- Logan, nem úgy volt, hogy elmegyünk vásárolni, mire húgom hazaérne? - néztem rá nagy szemekkel, hátha leesik neki a megmentő akcióm.
- Nem. - rázta meg a fejét, majd hirtelen leesett neki. - Jajj, de, de. Hát hülye vagyok. De, így volt. Igen, így...
Anyám megrázta a fejét.
- Pénzetek is van? - nevette el magát.
- Van, de most megyünk. Puszi, sietünk haza. - adtam egy puszit édesanyám arcára, majd kitoltam az ajtón Logant, és elindultunk.
Szerencsére pénz tényleg volt nálam, és nem is vettem olyan sok dolgot, főleg inkább azt, amit Claire szeret. Azaz sok-sok sajtot...
Logan ismét hazakísért, de most megálltunk az ajtóban.
- Kezdem kínosan érezni magam... - bólintottam zavaromban.
- Miért is? - nevette el magát.
- Egész reggel oda ugrottál, ahova én mondtam. Nem is aludtál. Volt egy kínos beszélgetésed az anyámmal, és a húgomnak vásároltál velem együtt. Ezek mellett pedig mindjárt, egy óra múlva iskola. Most pedig el kéne menned, ami még cikibb, hiszen nem akarlak csak gy elküldeni, de tudjuk milyen a húgom, ha McCartyt lát... - hadartam el neki.
- Régen is egy őrült picsa voltál, nem változol... - láttam, hogy jót mulatott. Szívesen fejbevertem volna, de láttam, hogy viccelődik, így csak megöleltem.
- Suliba találkozunk, te... Barom. - mosolyogtam rá, majd bementem a házba.
Bent már hangos zene szólt, így felsétáltam az emeletre, és bekopogtattam a húgom ajtaján. Mikor kinyitotta, mosolygott rám, majd megölelt.
- Tesókám.
- Szia, Claire. - visszaöleltem, majd besétáltam a szobájába, és leültem az ágyára. - Hogy telt a vakációd?
- Nagyon jó volt. Kaptam rengeteg új, menő ruhát. Jártam koncertekre, hajókáztam, minden szép és jó, de már hiányzott New York. - ült le mellém.
- Kicsit úgy nézel ki, mint aki megkomolyodott. Ez amolyan, "a látszat néha csal"? - húztam fel szemöldököm.
- Azt mondtad mindig, hogy én vagyok rosszindulatú. Na most ki? - dőlt el az ágyon. - Tudsz valamit Christian McCartyról?
- Nem, semmit... - hazudtam neki. De tudtam, ha megtudja, hogy Daisyvel kézenfogva tűnt el, szétszedi a barátnőmet.
Tovább mesélt pár kalandjáról, majd mikor megláttam mennyi az idő, megszakítottam a beszélgetésünket.
- Suliba kell mennem. Te mikor jössz? - álltam fel az ágyáról.
- Holnap. Add át üdvözlésem Monának. - állt fel velem, majd gúnyosan megrázta a fejét.
Tudtam, ők mennyire nagy barátnők. De amennyire nagy barátnők, annyira szeretnek egymással rivalizálni is... Épp sétáltam volna ki a szobájából, mikor megláttam, hogy valami nincs vele rendben.  Megfogta a hasát, majd a fejét, mint aki megszédül, és leül az ágyra.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle aggódóan.
- Persze. Tudod... Most értem haza egy pár órás repülőútról. Szerintem megviselt. - rázta meg fejét. - Ledőlök, és minden oké. Na, gyerünk. Menj suliba, jókislány.
Kihesegetett a szobájából, én pedig el is indultam az iskolába.
Igaza lehet... Jó pár órás út volt ez, és még csak tizenöt éves. Tényleg megviselhette.
Az iskolában most Daisy nem ült ott a lépcsőn, csak Crystal, aki a szokásos ölelésével köszöntött, mosolyogva.
- Crystal... Nem láttad esetleg mostanában Daisyt?
- De.. Az előbb ment be, kézen fogva Chris McCartyval. - felelte, majd az ajtóra mutatott.
- Köszi. Akkor... bemegyünk? - mosolyogtam rá, mire bólintott.
Nagy kő esett le a szívemről... Ha valami nem lenne vele rendben, nem jött volna be, és Crystal mondta volna.
Besétáltunk a terembe, ahol már szinte mindenki bent volt. Igen... Daisy, Logan, Chris, és Dorothy is... Leültem a helyemre, és szúrós tekintettel néztem barátnőmre. Tudta, miről lehet szó, mert lesütötte szemeit.
Az óra elkezdődött, történelem volt. Szokás szerint aludt a fele osztály. Ránéztem Dorothyra, aki éppen engem nézett. Rám mosolygott bíztatóan. Tudom, hogy ezt a Daisys ügyre értette. Ő megmondta, hogy minden rendben lesz, és igaza volt. Jobb kedvem is lett attól, hogy mosolygott, és tudtam, hogy megtartja a titkaimat.
Óra közben eszembe jutott, hogy drága barátnőm ismét le fog lépni, így inkább kitéptem a füzetemből egy cetlit, írtam rá egy üzenetet, majd átdobtam neki.
Az üzenetben ez állt: Beszélnünk kell, a mostani szünetben. Ha el mersz tűnni, azt nagyon csúnyán McCartyn fogom leverni. 
Mikor elolvasta, elmosolyodott, és rám nézett, aztán pedig beleegyezően bólintott.
Egy negyed óra múlva végre a csengő is megszólalt, én pedig szemmel tartottam őt. A szekrényünkhöz sétáltunk, majd összedugtuk a fejünket.
- Hol voltál tegnap, kivel, miért, meddig, és miért nem vetted fel a tetves telefonodat? - förmedtem rá egyből.
- Először is... Chrissel voltam, és a bandával. Hogy hol, gondolom tudod, a műhelyben. Egészen este 11-ig ott is voltam, majd elmentem haza, lefeküdni. A telefonomat hazavittem, és otthon is hagytam, mert tudom, hogy zaklattál volna, főleg ha megtudod hol vagyok. - válaszolta nyugodtan.
- Miért zaklattalak volna? Csak aggódtam! - értetlenkedtem. Ezért aggódtam érte egész álló nap?!
- Tudom mennyire a banda ellen vagy, tudom. De én nem. Én szeretem őket. - hangját kicsit feljebb emelte, és páran már ránk is néztek. Mikor ezt észrevette, elindult mellettem, én viszont elkaptam a kezét.
- Tudom, mit adott neked Chris az öltözőben... Használtad?
- Nem, nem vagyok hülye. Bár ha jól belegondolok... Mégsem annyira szar ötlet. - vonta meg a vállait idegesen, és kirántotta kezét.
Ott hagyott a folyosó közepén, majd megjelent Dorothy.
- Feszült vagy? Sok a gondod? Íme a megoldás! - nevette el magát, majd átkarolta kezemet, és elhúzott magával.
- Milyen megoldás? - mosolyogtam rá. Ettől a lánytól mindig jó kedvem lett...
- Csak gyere, elmegyünk valahová. - húzott magával jókedvűen, majd kiértünk az udvarra, és egészen a hátsó feléig vezetett, ahol nem jár senki, de a kertet jól belátni, és mindenhol fák, bokrok voltak.
- Ez a banda egyik régi helye... - néztem körül.
- Tegnap fedeztem fel én is, és elég nyugtató, nem? - mosolygott, majd leült egy ottani padra.
- De igen, az. Olyan rég voltam itt... Egy napja itt vagy, de már felfedezel mindent? - nevettem el magam, és leültem mellé.
- Beszéltem ezzel a Logan fiúval... - tépett le a fáról egy botot.
- És? Megrontott? Szólj, agyon csapom... - mosolyogtam rá.
- Neeeem. Rólad volt szó. - elkezdte a bottal piszkálni a padot, rajzolgatott rá.
- Rólam? - meglepetten bámultam rá.
- Igen. Tudod... Szerintem adnod kellene neki egy esélyt. Egy újat. Helyes srác, és igen, kicsit ijesztő... De nem rossz. - nevetett halkan, majd rám nézett. Láttam, hogy Logan nem manipulálta. Ő egy olyan lány, akit nem lehet. Aki őszinte és kedves.
Dorothy mondott pár érvet mellette, és szinte már meg is győzött... Rengeteget beszéltünk, még mikor a második óra elkezdődött, ott is folytattuk órán a beszélgetést, csak SMS-ben. Többet beszéltem vele két nap alatt, mint Daisyvel egész nyáron. Ennyi idő alatt nyíltam meg neki, dobta fel a kedvem, segített rajtam. Ő olyan volt, mint egy angyal, akit azért küldtek nekem, hogy legyen az életemben egy olyan barátnő, akire mindig számíthatok. Sok mindenről beszélgettünk, majd mikor már kezdtünk kifogyni a témákból, jött egy jó kérdés...
Kicsöngettek, mi pedig a szekrény előtt álltunk meg.
- És, tetszik valaki? - mosolyogtam rá ravaszul.
- Hát... - zavarában nekidőlt a szekrénynek...
- Igen, tehát, ki az? - bújtam oda hozzá, hogy ne kelljen hangosan kimondania.
- Ott az a srác, aki mindig Logannel lóg. Aaron... - lehajtotta a fejét, annyira zavarba jött szegény. De a mosolya nem szűnt meg.
- Aaron jó srác. Helyes, kedves. Igen, ő is tud kicsit bunkó lenni, és eléggé perverz... De te pont az esete vagy. - válaszoltam, mire nagyon hangosan felnevetett. - Ne nevess, esküszöm!
- Hurrá? - tette szája elé a kezét, hogy tompítsa nevetését.
- Össze kell vele téged hozni... Nagyon össze kell vele hozni. - dőltem a szekrénynek.
- Az eddig oké, és sok sikert hozzá, de most azt hiszem megyek, mert jön ott neked valamid... - mosolygott, majd fejével Loganre mutatott, aki épp felénk közelített. - Sok sikert. És amit beszéltünk... Mindenkinek jár!
Logan ahogyan egyre közelebb jött, egyre jobban meg voltam ijedve. Nem tőle féltem, csak attól, hogy mit akar mondani, vagy én mit reagálok bármire amit tesz, a Dorothyval való beszélgetés után...
- Beszélhetünk? - mosolygott rám kedvesen.
- Beszéljünk. - bólintottam.
- Itt, vagy... Máshol? - érdeklődött, én pedig nem válaszoltam neki, csak elindultam, ő pedig jött utánam.
Lesétáltunk az ebédlőbe, ahol ilyenkor még senki nem volt.
- Üres a hely, senki nem hall, senki nem lát, szóval? - fordultam felé, és neki dőltem egy asztalnak.
- Diana... - kezdte mondandóját, és egyre közelebb jött, majd megállt előttem. - Tudod, hogy nem tudok megváltozni, de ezek mellett azt is tudod, hogy szeretlek. Tudjuk mindketten, hogy egy tetü vagyok, egy drogos bunkó. De emlékszem, hogy tegnap azt mondtad szeretsz. Emlékszem. Aztán elmesélted az álmodat, amiben szintén ilyen volt... És olyan jól elvoltunk egész reggel. Jól éreztem magam, nagyon jól. És mindenkinek jár egy második esély... Talán nekem is...
- Igen, mindenkinek. Neked is jár. - feleltem, majd megöleltem.
- Tehát mi lenne ha... - kezdett mondatába, de én befejeztem.
- Igen, újra kezdhetnénk... - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam...


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! :3
Először is... Köszönöm az előző részhez a véleményeket. *-* Nagyon jól estek! <3 És azt is, hogy szavaztatok! *-* Köszönöm.:$ 
Így próbáltam minnél hamarabb hozni a részt, és próbáltam hosszabbra. Rengeteg ötletem van a történettel kapcsolatban. Ez még az eleje, itt próbállak rávezetni titeket... De később izgisebb lesz, és próbáljatok minden részletre figyelni, mert itt vannak elrejtett kiskapuk...:$ Visszanéz a múltba, de ad valamit a jövőből is. ;) :3 
Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. *-* 
Kérlek szavazzatok, ismét indítok két új szavazást oldalt, és itt allul a bejegyzés alatt is...:3 És még komit is nagyonnagyon várok...:$
*---* 

DIANA. ~

1. rész ~

Iskolakezdés első napja - Szeptember 2. - Hétfő.

~ Diana szemszöge ~ Reggel, 7:00 ~

Valami szörnyen hangos zajra ébredtem... A szemeimet nehezen tudtam kinyitni, így a mellettem lévő órámat csak a kezemmel vertem le. Lassan kinyitottam a szemeimet, majd mikor megláttam, hány óra is van, elszomorodtam. 

- Rohadt élet... Ma iskola... - néztem fel a plafonra. 

Kinézve az ablakon láttam, hogy a nap hét ágra süt kint, így semmi kedvem nem volt még iskolába menni. Első nap... Újra végigszenvedni egy egész évet, bent a padban... A barátok miatt szívesen mentem, de eközben ott volt a tudat is, hogy újra tanulnom kell, hiszen az anyám elvárja tőlem... Szívesen tanultam, de nem annyit, amennyit el is vártak... A jegyeim viszonylag jók voltak, így gépezhettem amennyit akartam, elmehettem vásárolni, kaptam zsebpénzt, de persze bulikba nem jártam. Nem azért mert nem engedtek. Hanem mert nem az én stílusom volt. Egyszer voltam egy szórakozóhelyen a régi barátommal, és a legjobb barátnőmmel, de az se fogott meg. A volt barátom... Úgy tudom, ebben az évben sikeresen az osztálytársam lesz... A tavalyi évben is elég nehéz volt látni őt az iskolában néha, nemhogy így, hogy még az osztálytársam is lesz... Két éve voltunk együtt. Tizennégy éves voltam, ahogyan ő is. Igen, elég fiatalok. De nekem ő volt az első szerelem, és akkor még azt hittem, igazi. Most már nem vagyok biztos benne, sőt, semmiben. Vége lett, mert ő más volt mint én. Kimutatta hogy szeret, de mindez hiába, mikor már ilyen fiatalon nem tudott leszokni az italról és a drogokról. Én próbáltam neki segíteni, de nem sikerült neki. Nem tudta megtenni, így kénytelen voltam elhagyni. Szerettem, és szeretem, de nem tehettem mást.
- Diana, felkeltél? - kopogtatott be édesanyám a szobámba.
- Igen, fel. - kiabáltam ki neki, majd felültem az ágyon.
A tükröm elé sétáltam, és végignéztem magamon. A hajam kócos volt, a hálóingem pedig gyűrödt. Látszott, hogy jól kialudtam magam, bár még rám fért volna egy kis pihenés. A szekrényemből elővettem egy egybe ruhát, ami fekete volt, fehér csíkokkal, amihez díszítésképp egy barna övet vettem fel. A hajamat leengedtem a vállamra. A szemeimet fekete tussal húztam ki, és szájfényt kentem magamra. Kihúztam magam, majd felvettem a táskámat.
Az iskola csak pár utcára van a házamtól, így gyalog lassan besétáltam.
Az iskola előtti lépcsőn ült Daisy, és Crystal barátnőm. Jókedvűnek tűntek, így egy nagy mosolyt csaltam az arcomra, így sétáltam oda hozzájuk.
- Csajok. - mosolyogtam rájuk.
- Diana! - Crystal felállva a nyakamba ugrott.
- Diana. - állt fel mellém Daisy is, aki már nem jutott oda hozzám.
- Crystal... Tegnap találkoztunk. - öleltem vissza, majd néztem rá értetlenül.
Crystal mindenkit szeretett, ölelgetett, puszilgatott. Jókedvű lány, és nagyon hiperaktív.
Ő csak megvonta a vállát, Daisy pedig átkarolta a kezemet.
- Láttam Logant és Christ... A nyártól csak még jobban kinéznek... Az a lebarnult test... - áradozott barátnőm.
- Chrisről mindig ez a véleményed... - nevettem el magam, majd közben besétáltunk a szekrényünkhöz, ami egymás mellett volt.
- Igen, de nem láttam szinte egész nyáron, elutaztak, és így... Ó... - dőlt neki a szekrénynek Daisy.
- És... - nyitottam ki a szekrényem, de nem mondtam tovább a mondatom.
- Igen, Logan is jól néz ki, semmi baja, bla bla... - válaszolt unottan.
- Nem ez érdekelt. - ráztam meg fejem, mire összeszűkített szemekkel nézett rám. - Jó, talán...
Becsuktam a szekrény ajtót, majd a terembe sétáltunk.
Egy személyes padjaink voltak. A mögöttem ülő padban ült Crystal, tőlem jobbra pedig Daisy.
Leültünk, majd beszélgetni kezdtünk, de nem sokáig ment ez így, mert a beszélgetésünket megtörte Daisy suttogása.
- Azt a... Tyű. - emelte fel a szemöldökét, majd hátra dőlt a székén.
Hátra néztem, és az ajtóban Logan állt. Az exem. Sokan köszöntek neki, boldognak látszott, jókedvűnek. Próbáltam nem feltűnően bámulni, hogy ne vegyen észre, de nem sok sikerrel... Meglátott, és még jobban mosolyogni kezdett. Odasétált mellém, majd leült a tőlem balra lévő padba.
- Ül itt valaki? Nem? Remek. - nevetett, majd a cuccait levágta a földre, és rám pillantott. - Milyen volt a nyarad?
- Hát nem olyan, mint a tied, a már túl-napos fejeddel együtt. Vagy ez csak a beszívás? - gúnyolódtam vele, mire előre fordult, megrázta a fejét, de ugyanúgy mosolygott.
Szerette ha gúnyolom, vagy beszólok neki. Ő ezt úgy fogta fel, hogy törődöm vele. Pedig nem... Csak valahogy jó lett volna néha szivatni. De a végén mindig visszafelé sült el...
Az óra később kezdetét vette. Osztályfőnökivel kezdtünk, mikoris mindenki eldönthette, ki melyik szakra szeretne menni. Engem inkább a pedagógusi szak fogott meg, így arra jelentkeztem, ami kicsit több órával jár, de imádom a gyerekeket, így megérte... Daisy idegenvezetést szeretett volna, amihez ért. Beszélni imád, szereti ha figyelnek rá, és nem volt túl sok órája sem ettől. Crystal pedig a rendezvényszervezésbe fogott bele. Szeret rendezgetni, ért a buli szervezéshez, vagy bármi féle esemény szerkesztéséhez. A saját nővére esküvőjét is úgy megszervezte, hogy a fele város arról beszélt, milyen profi. A végén Loganre került a sor... Láttam rajta, hogy nagyon bámészkodik. Tudtam, hogy nincs itt olyan szak, ami igazán érdekelné, megfogná, semmi.
- Passzolhatok? - szólalt meg végül, mire mindenki elmosolyodott.
- Nem, Mr. McCarty. - mosolygott rá a tanárnőnk is. - Kérem, válasszon valamit.
- Akkor pedagógusi. - bólintva válaszolt.
Láttam, hogy nem mert rám nézni. Kezeimet ökölbe zártam, majd rácsaptam halkan az asztalra. Daisy egyből kapcsolt, így felém fordult.
- Nagy szünetbe öld meg, a tornaterembe. Akkor nincs ott senki, nem fogják látni... - kacsintott.
- Ha-ha... - reagáltam halkan.
Ideges voltam. Nem utálom, de nem szeretnék egy nap nyolc órát vele tölteni. Nem zavarna, csak... Furcsa lesz, talán fájó.
- Logan... - súgtam neki, mire összenéztünk, és lejjebb hajoltunk, hogy a tanár annyira ne szemeljen ki magának. - Élvezed ha szivatsz nekem, igaz?
- Nem, de annyira édes vagy mikor felrobbansz az idegtől. - neveti el magát.
- Esküszöm, hogy letépem a... - mondtam volna tovább idegességembe a mondatot, mikor is megjelent az igazgató, egy fiatal lány kíséretében. Mindenki felállt egy percre, majd leült.
Az igazgatótól mindenki félt. Egy idős férfi volt, és eléggé komoly, de szigorú is. Persze ha nem volt semmi gond, a humora is a helyén volt.
- Csak egy percre szeretném az osztályt feltartani... Elnézést, tanárnő. - felelt a tanárunkhoz, majd az osztály felé fordult. - Kérlek fogadjátok szeretettel az osztályotok új tanulóját, Dorothy Reed kisasszonyt. Remélem nagyon kedvesek, és befogadóak lesztek vele...
Intett egyet, majd elsétált.
Az osztályfőnök asszony az első székre mutatott, ami történetesen Logan előtti pad volt, ahová a lány leült. Logan jól végigmérte.
- Ha meg mered akár egy kicsit is rontani, szétszedlek, és a fejedet az állatkertbe dobom valami vérszomjas állatnak... - fenyegetően pillantottam rá.
- Annyira megijedtem, hogy már semmi nincs a gatyámba. - szarkazmussal a hangjában nézett egy ideig, majd felkapta a táskáját, és felállt.
- Hova készül, Mr. McCarty? - értetlenkedett a tanárnő.
- Fenyegetően érzem magam egy kicsit... - felelt.
Elindult az ajtó felé, majd legugolt az új lány padja mellé, és suttogni kezdett neki.
- Az a lány... - rám mutatott. - Valami állat. Ne menj a közelébe, túl harap. Rám számíthatsz. Logan vagyok.
Nevetett, majd felállt, és kisétált. A tanárnő meghökkenve nézett felé.
Tudta, ahogy mindenki tudta... McCartyékkel senki nem kezdhet ki. Gazdag, nagy hatalmú család, aki mindig megkap mindent. Mert ha valami nem úgy van...
Később mikor kicsöngettek, az új lányhoz sétáltam.
- Szia, Diana Tailor vagyok. - mosolyogtam rá a szekrényénél állva.
- A harapós állat, áh, szia. - mosolygott. - Dorothy Reed vagyok.
- A harapós állat? - zavaromba felhúztam a szemöldököm.
- Igen, az a Logan mondta órán... - rázta meg a fejét. Látszott, hogy ő sem értette. - Bár nem úgy nézel ki, mint aki fel akarna falni... Megenni... Vagy valami...Sajnálom, hogy ezt mondtam, nem is tudom miért mondtam...
- Nem! Jajj nehogy megijedj ezért. - megfogtam a kezét, és mosolyogtam. - Logan egy szerencsétlen, tudod... Szivatjuk így egymást... De most őt ölöm meg... Te pedig... Suli után, ráérnél? Ha már új vagy, átjöhetnél hozzám. Ott lesz Daisy, és Crystal. Aki mellettem és mögöttem ült.
- Persze, ha nem zavarok. Még nem pakoltam ki, de biztos örülne az anyukám is, ha ismerkednék... - látszik, hogy zavarban volt, de őrült a meghívásnak.
Bólintottam rá, majd elsétáltam. A következő órákon már nem találkoztam Logannel, egészen a nagy szünetig. Mindenki az ebédlőben ült. Én és Crystal egy nagy asztalnál ültünk, várva Daisyt, de ő nem jött. Nem tudtuk merre lehet. Mindenfele néztük őt, de nem találtuk, viszont megpillantottam Logant, aki lehajtott fejjel sétált ki a tornaterem folyosója felé.
- Mindjárt jövök. Hívj ha megtaláltad. - álltam fel az asztaltól, és Logan után szaladtam.
Átfutottam végig a folyosón, kiabáltam utána, de nem állt meg. Lehajtott fejjel ment tovább. Láttam, hogy valami baja van, de ekkor megálltam. A férfi öltözőnél meglepő látvány fogadott. Az öltözőnek dőlve Daisy állt, előtte pedig Christian McCarty, logan bátyja, aki még nála is rosszabb... Látszott, hogy flörtölnek, ami annyira nem is volt zavaró... Egészen addig, míg meg nem csókolták egymást, és Chris nem adott át valamit Daisynek. Chris a zuhanyzó fele sétált, Daisy pedig leült. Nem tudtam ezt mire vélni, de ekkor tovább sétáltam végig a hosszú folyosón, hogy meg ne lássanak. Egyre sötétebb lett, minél beljebb mentem. A végén pedig egy iroda volt, amire az volt ráírva, McCarty. Bekopogtam, de válasz nem jött, így hát benyitottam.
A földön Logan ült, fejét a lábaira hajtva.
- Logan? - szólítottam meg, de nem válaszolt, így leültem mellé, és a fejét feljebb emeltem, így a szemeibe nézve. - Jól vagy?
Megrázta a fejeit. Láttam, hogy fal fehér, és szeme vérben van. Tudtam, hogy nincs rendben vele valami.
- Szívtál, igaz? - döntöttem hátra fejem, a falnak.
- És ha igen? - nevetett fel halkan. - Szar az élet.
Ő is úgy tett, mint én.
- Miről beszélsz? Annyira boldognak tűntél ma is... Nincs semmi gondod. - értetlenkedtem.
Nem tudtam, mire jó neki, miért csinálja.
- Mit tudsz te? Semmit. Mióta vége, semmit. Azt hiszed mindenki élete jó, csak a tiéd nem. Azt hiszed, attól mert valakinek van pénze, jó élete van... Nem! - ingerültnek tűnt, mert már belefolyt a vitába, és hangosabban beszélt a megszokottnál. - Azt hiszed, mindenkire figyelhetsz... Nem akarok veled bunkó lenni, vagy bármi más szar. De ez van, én se vagyok toppon. Minden egy kalap szar! Az anyám elment otthonról, mivel az apám megint egy rohadék és valami szar üzletbe keveredett, így veszélybe sodort minket megint. A banda elvárja tőlem, hogy minden felett én döntsek, és jól. Hogy válasszak én mindenbe. A nyomorék bátyám pedig egy öntelt tahó, aki szerintem most is beszívva fetreng valahol valamelyik csaj ágyában.
- A szüleid megoldják... Az apád úgyis egy idő után észbe kap és kiszáll... A banda pedig nem várhatja ezt el tőled. Te vagy a főnök, mond meg nekik. - kezeimet a térdére helyeztem, ő pedig a kezemre tette az övét. - És Chris éppen Daisyvel van az öltözőben. Valamit adott neki, nem tudom mit... Valami dobozt...
- Fekete volt, egy szürke kereszttel? - emelte fel a fejét ijedten.
- Igen, ilyen kisebb. - feleltem. - Miért?
- Diana... Lehet be vagyok szívva, de azt még most is meg tudom állapítani... Hogy Chris valamiféle kápszert adott Daisynek, amit használni is fognak... Igyekezz, keresd meg. Ő ne menjen ebbe bele!


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! :3 
Tudom, hogy ez a rész nem valami izgalmas... Kicsit összecsapott... De ezt is el kellett valahogy kezdeni, még bele kell jönnöm!:3 Próbáltam úgy, hogy valami kiderüljön pár emberről belőle, legfőképp Logan és Dianaról. :) A következő rész ígérem jobb lesz! :3 

DIANA. ~

* Szereplő bemutatás *

* WE CAN'T STOP ... THE YOUR FATE * 

~ A sorsunkat mi magunk irányítjuk, egy darabig... Amíg meg nem ismerünk olyat, akiért nem csak mi változnánk meg... De az egész életünk is... ~

* NEW YORK * 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Logan McCarty 

Logan McCarty... 16 éves srác, akinek van egy bátyja, és egy öccse. Velük, és a szüleivel él New Yorkban. Elég gazdag család. Az anyja orvosként dolgozik egy kórházban, az apja pedig egy szállító céget működtet. Logan apja eléggé titokzatos, és kemény férfi, az anyja viszont nagyon kedves, gondoskodó nő. Logan általában tudja, mit akar, és eléggé önfejű is. Szereti a bulikat, a csajokat, az italokat. Igen, szeret inni, és mindent ami káros lehet rá. Mindent... Tagja egy nagyobb bandának, aminek ő és a testvére a vezetője. Imádja a kocsikat is, és versenyezni is. De eközben vár valakire. Egy lányra, aki talán meg tudná változtatni. Aki szereti, és akit szerethet. Logan szívesen változna, de egyedül nem megy neki. Szüksége van valakire. És meg is találta már. Csak elrontotta... - Banda tag. 

Diana Tailor 

Diana... 16 éves. Az anyjával, és a húgával él. Nem túl gazdagok, de nem is mondhatni őket szegénynek sem. Okos lány, és próbál mindenkivel kedves lenni. Imádja a gyerekeket, és szeret barátkozni, csak általában félős. Nincs nagy önbizalma. Nem szereti a bulikat, vagy késni máshonnan. Soha életében nem volt még részeg, és még csak egy cigarettát sem szívott el, mint a többi barátja. A szeretteit bármikor megvédi. Régebben eléggé duci lány volt, amiért sokan csúfolták, de sikerült leadnia a felesleges kilóit, és most már az iskola egyik legszebb lánya. Fiúk terén nincsenek hatalmas elvárásai, de mióta szakított egy nagy szerelmével, azóta inkább csak fiú barátokat keres, nem szeretne szerelmes lenni. Az előző nagy csapás, nagy csalódás volt neki. Főleg, hogy ezzel a személlyel egy iskolába is jár. És minden nap látja. Talán még szereti is... - Banda tag.

Daisy Brown

Daisy szintén, mint Diana, 16 éves. Ők már három éves koruk óta legjobb barátnők. Daisy teljesen más, mint Diana, így kiegészítik egymást. Imádja a bulikat, a divatot, az italt, a fiúk csak úgy ki-be mászkálnak az ágyából... Daisy bármilyen őrültségbe belemegy. Szereti a vad dolgokat, de azért valamikor tudja magát kontrollálni, és hallgat a barátnőjére. - Jó, persze nem mindig. - Régóta szerelmes az iskola egyik legmenőbb fiújába, Christianba, aki szinte rá se néz, Daisy viszont folyamatosan áradozik utána, és miatta képes a legnagyobb hülyeségekre is. Sokszor eljátssza a buta libát. Pedig ezek ellenére... Elég okos, és ravasz is. De a szerelme, néha a veszte... - Banda tag.

Christian McCarty (Chris)

17 éves srác. Logan bátyja. Sokkal keményebb, mint Logan. Inkább az apjára hasonlít. Nagyon vezető típus. Imádja a nőket, a versenyeket, az italt, ha ő irányít. Nem tűri, ha mások neki parancsoljanak. Azért, hogy ő legyen a vezető, bármit megad, még ha ez a legnagyobb hülyeség is, vagy talán egy életbe is kerülhet. Önző, de jóképű, és a fele iskola oda van érte, köztük Daisy. Bárki befeküdne az ágyába, vagy akár az életét adná érte. Manipulatív személyiség, ravasz, és okos. Egy igazi macsó. - Banda tag.

Crystal Parker 

16 éves lány, és Diana osztálytársa. Sok mindenkivel szeret jóba lenni, ezek ellenére, utálja, ha valaki azt mondja rá, "menő", vagy "híres". Imádja a barátait, bármit megadna érte. Nagyon barátságos lány, és imád viccelődni. Ha valaki hülyének nézi valamiért, az se érdekli. Még rá is tesz egy lapáttal. Imád táncolni, és versenyszerűen űzi is. Imádja az állatokat, és a családjával is sok időt szeret tölteni. Okos, és jó tanuló. Egy idő után megismerkednek Dianaval is, és szerez magának egy új legjobb barátnőt. Jól meglesznek, és még csak néhány dologban hasonlítanak is... 

Dorothy Reed

16 éves lány, aki új lányként jön az iskolába. Komoly lány, de eléggé félős. Első látásra azt lehetne rá mondani, hogy visszahúzódó. De ha megismerik rájönnek, hogy igazából egy vicces, rendes, kedves, barátságos lány. Imádja az állatokat, és nagyon őszinte is. Sokszor próbálja elrejteni az érzelmeit, de a legjobb barátaival megosztja. Ő egy amolyan igazi legjobb barátnak illő. Okos, és elég jó tanuló. Nagyon jó ízlése van, főleg ruhák, és fiúk terén. Ha valakit esetleg megbánt, eléggé nagy bűntudata lesz, ami jelzi, hogy nagy szíve van. 

Claire White

15 éves lány. Diana húga. Igazából az anyjuk révén testvérek, így Claire a vezetéknevét az apjától kapta. Makacs, önfejű lány. Ha valami nem úgy van ahogy ő akarja, kitör a világháború. Rajong az állatokért, főleg a kutyákért, és a lovakért. Imád lovagolni, és ezt heti szinten műveli is. Nagyon jó érzéke van a divathoz, ezáltal tanácsokat is ad másoknak. Vagy leszól másokat... Van egy legjobb barátnője, akivel mindenhova együtt mászkál. Irányíthatatlan lány. És imád pasizni. - Banda tag.

Mona Morgen

15 éves lány, aki Logan és Christian unokahúga, ráadásul Claire legjobb barátnője. Mona hisztis, akaratos lány. Mindenkinek beszól, ezek ellenére pedig sokan tisztelik. - Vagy csak félek tőle? - Mona a banda tagja, és ő benne a"női irányító kéz". Halálosan szerelmes Willbe, a banda dögös tagjába. Mona érzékeny arra, ha róla pletykálnak. Mindent megkap ami kell neki. Szívesen odaadja magát a férfiaknak, kora ellenére is. Egy kibírhatatlan liba. - Banda tag.

William Carter (Will)

16 éves menő srác. Logan legjobb barátja. Will hatalmas nőfaló, és egy öntelt tahó. Egy elkényeztetett gazdag ficsúr, mégis imádják. Azt hiszi mindenkit megkaphat, pedig ez nem így van. Önfejű, makacs, de okos, jó ötletekkel. Rajong Monáért, de mégsem tud elszakadni a női háremétől. Nem tud hűséges lenni, még egy napig se. Ez az egyetlen dolog, ami nem megy neki... És valahogy nem is várják el tőle. - Banda tag. 

Samantha Kennedy (Sam)

16 éves lány. Új diákként érkezik Dianaék osztályába, és ők nagy barátnők lesznek. Viszonylag hamar megismer mindenkit. Eleinte azt hiszik hogy egy kedves, visszahúzódó lány. Pedig igazából nagyon vad. Imád pasizni, bulizni. Egy álarcot húz maga elé, így bemutatkozva az osztálynak. Első látásra beleszeret Loganbe, és nem is tagadja az érzéseit. Loganért sok mindent megtenne, ezért még egy bandába is belép, ahol szívesen fogadják. De egy idő után már ők is kiismerik... - Banda tag. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok!
Szóval... Ez egy szereplő bemutató volt az új blogomból, amit egy kissé máshogy fogok felépíteni.:D Még sok dolgot tudom, nem értetek, nem is érthettek, hiszen tettem bele olyan szövegeket, ami még "rejtély". A történet igazából egy bizonyos szerelmi párról fog szólni (nem tudom, kitaláltátok-e már kikről, vagy nem, mert ez is kissé zavaros lehetett benne.:D) És egy bizonyos bandáról. A banda kocsikkal, versenyekkel foglalkozik. Bulikkal. Piával, cigivel, és néhányan még drogoznak is benne. Persze az egész nem valós történet, mert volt már aki egy blogomra azt hitte... :D A blogot próbálom hosszadalmasra, és próbálok ehhez kivételesen hosszabb részeket írni. Ügyelek majd a helyesírásomra, és a történet lefolyására is. 
Akinek tetszik a blog, vagy talál benne kifogást, kérem kommenteljen, szavazzon, vagy írjon chatbe! :D Szeretnék kapni esetleg jó kommenteket, de az építő kritikát is elég jól fogadom! :) Próbálom hamarosan hozni az első részemet. Remélem megnyeri majd valaki tetszését. ~

DIANA. ~