6. rész - Búcsú Daisytől

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, kicsit több képpel..:D Ez a rész elég "Depressziós" lesz, amit gondolom a címe is elárul... Kérlek, a rész alján szavazzatok, komizzatok.:D
Ha legalább 3 KOMI nincs meg, nem hozok részt...Bocsi, de ha nem olvassák... Nincs értelme.:/ :)
Na... :3 Jó olvasást! :) <3

*************************

Diana szemszöge

1 héttel később... Elérkeztünk arra a napra, amit nem akartam soha átélni. A legjobb barátnőm temetése... Igen, Daisy meghalt. Aznap borzalmas dolgokat éltem át, ami még ma is fáj... Miután megtaláltuk őt Chrissel, azonnal tanárt hívtuk, és mentőt. Ki is érkeztek, de megmenteni már nem tudták, hiába vitték kórházba. Sőt, nem is láthattuk többé, a kórházban sem már. Nem mehettünk be hozzá. A mentősök azt mondták, valószínűleg túladagolta magát. Nem értettem... Mostanában nem voltunk együtt annyit, mégis észrevehettem volna... De nem. Őszintén szólva, az eset megtört mindenkit. Az iskolában mostanában nincs akkora nyüzsgés. A mosdót bezárták. Én, és a régi barátaim szinte alig beszélünk. Chris iskolába sem járt, Logan pedig mintha mindenkit utált volna, mindenkit került. Kivéve Samet. Ahogy láttam, nagyon összemelegedtek. Tudtam, hogy az eset megrázott mindenkit. Daisy bár mondhatni kis ember volt, mégis ő volt az iskola egyik jelentős lelke. Én napok óta nem aludtam. Magam alatt voltam, sírtam, zokogtam, fájt. Mindenkit hibáztattam. Kezdve Chrissel, hiszen - bár ezt cáfolta mindenki - én úgy gondoltam, Daisy tőle szedte a drogokat. De a leginkább magamat, saját magamat. Nem törődtem vele, nem figyeltem rá, segíthettem volna neki. Ehelyett önző voltam, és csak magammal törődtem. Elvesztettem a barátomat, elvesztettem egy felemet. És ma átélem a legszörnyűbb érzést... A barátnőm temetését. Féltem. Azóta senkivel nem beszéltem szinte, még anyámmal sem, és most... Most láthatom, ahogy örökre elveszítem őt... Mindörökké.
Azt a fekete cipőmet vettem fel, amit ő vett nekem, és egy rövid ruhát vettem fel. Igyekeztem csinos lenni, hiszen tudtam, fentről néz. Figyel engem. És imádta a divatot. Tudtam, hogy ha nem öltöztem volna ki, még így is... Ott fent, megharagudna...
- Diana, mennünk kell. - sétált be anyám a szobámba.
- Rendben... - bólintottam, majd megfogtam a kezét.
A temetőben már szinte mindenki ott volt. Daisy családja, akik teljesen össze voltak törve... Odamentem hozzájuk, megöleltem őket egyesével, majd inkább arrébb álltam... Már ott volt Dorothy, Aaron, és Crystal is, de hozzájuk inkább csak a végén mennék oda. Claire, aki mindig is utálta Daisyt ott állt mellettem, és láttam, ennek ellenére is megviselte őt a dolog... Daisy még csak azt sem tudta, hogy a húgom a barátjától terhes. Azt hiszem Clairet gyötörte a bűntudat... És ekkor megjelent a drága McCarty család... Elől a szülők sétáltak, mögöttük pedig Chris és Logan. Logan mellett pedig ott állt Sam. Egymás kezét fogva ácsorogtak ott.Kicsit rossz érzés volt. Az érzéseim Logan iránt, ugyan azok. De közben haragszom is rá, és ahogy láttam, hamar túltette magát rajtam. Előtört bennem az érzés, hogy "Diana, elcseszted". De nem, most nem gondolhatok rá. Nem gondolhatok rosszra... Daisy meghalt, Nekem pedig új életet kell kezdenem.
A pap elmondott egy beszédet, ami mondhatni - már ha egy ilyen helyzetben jó ez a szó - szép beszéd volt.
A család után én voltam a következő, aki a legközelebb állt Daisyhez.

Felemeltem, és a markomba fogtam egy nagy adag földet. Megszorítottam egy kicsit, de fájt a szívem. Fájt a szívem a búcsútól, de végül rászórtam a koporsóra, majd hátat fordítottam és elsétáltam.
Épp indulni készültem, mikor Daisy anyja, Anne elkapta a karom.
- Mrs Brown. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Diana, drágám. Én nem tudtam mit tegyek, Daisy szobájával... Gondoltam mindent úgy hagyok, de nem. Mégse. Elköltözünk. A holmijaival nem tudok mit kezdeni, elajándékozni sem szeretném, mert csak az övé volt, és... Jó helyre akarom adni, így gondoltam, mivel a legjobb barátnőd... volt... neked adnám... - habogta.
Meglepődtem. Nem tudtam mit mondjak. Szívesen fogadnám el, minden nagyon jó lenne, de... Az övé. Hozzá kapcsolódnék továbbra is... De Annienek nem tudtam nemet mondani.
- Rendben, Annie. Mikor szeretné, hogy átmenjek?
- Most? Esetleg. - megsimogatta arcomat.
Bólintottam, majd válaszra is nyitottam a számat, de mögüllem egy hang szólt.
- Mrs. Brown. - hátra néztem, majd Logannel találtam szemben magam.
- Akkor... - vissza fordultam Anniehez. - Nem is zavarom, ma még átmegyek.
Rám mosolygott, jó volt újra mosolyogni látni.

Kicsit távolabb egy fánál egy fiatal lányt láttam. Teljesen feketébe volt, és a temetést nézte. Komoran állt ott. Nem sírt, de nem is tudom milyen volt... Mintha nem lenne benne semmilyen érzés. Rám nézett, majd farkas szemet néztünk.
- Sajnálom. - tátogta, és sikerült is leolvasnom szájáról ezt az egy szót... Amint kimondta, megfordult, és elsétált. Ki ez? És mit sajnál? Utána indultam, de ekkor Mona állt elém.
- Mona, ne most. - forgattam meg szemeimet, majd tovább akartam sétálni, de ismét elém állt.
- Sajnálom Diana. - mosolygott rám.
- Mit? - érdeklődtem. Felkeltette a figyelmemet.
- Sajnálom... Hogy elvesztetted a barátodat... Hogy elvesztetted az életedet... Hogy szívás minden ami veled történik... És hogy... - mosolygott gúnyosan. - Teljesen egyedül maradtál.
- Te ennek örülsz?! - förmedtem rá.
- Mindig tudtam, hogy Logan és te... Teljesen mások vagytok... Ráadásul Daisy se volt túl Chrishez való. De nem tudtátok felfogni soha... És egyikőtök bele is halt... Bár ebben Rosenak is volt keze. - nevetett, majd elsétált.
- Miről beszélsz? - kiáltottam utána, mire megfordult.
- Nem Chris látta el Daisyt drogokkal. Szart se tudott! De Daisy új barátnője, Rose... A banda egyik fő arca... Jó kis barátság lett.
Teljesen összezavarodtam. A barátnőmet egy új barátnő tette volna tönkre? Aki banda tag? És ki lehetett a lány, aki ott állt? Körülnéztem, de nem volt, sehol nem volt...
Hazamentem, gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, majd ahogy ígértem, meglátogattam Daisy anyukáját. Elvittem Daisy legtöbb cuccát. Nem tudtam, hova tegyem őket... Kipakoltam a dobozokból, és átnéztem minden cuccát. Rengeteg bekeretezett közös kép volt, a legtöbb velem.

Az egyik kép egy koncerten volt, ahova VIP jegyünk volt, és így lefotóztak minket. Csodás nap volt... Azt a napot is ő okozta nekem. Először mikor megtudtuk, hogy lesz ez a koncert, Daisy kitalálta, hogy osonjunk be. De mondtam, hogy ezt azért nem kéne... Hogy ez így nem megy, inkább szerezzünk jegyet. Daisynek több se kellett... Azonnal szaladt az apjához, aki egyből a kezünkbe nyomott két jegyet, de mindkettő VIP volt. Az apja rendező, így mindenhez könnyen hozzá jut. Főleg, hogy apuci lánya jó színész volt... Sokszor beadta a hattyú halálát. Így mindent megkapott. És ezt nem csak a szüleinél vetette be... Nálam is. Bár én általában mindenben segítettem neki. Mindig számíthatott rám. És én is rá. Ezen a koncerten tomboltunk, mienk volt az nyár. Minden a miénk, amit élvezni lehetett. Minden. Az egész nyár.

Aztán a következő kép egy csoportos kép volt, mikor egy nyaraláson voltunk... Az is egy fantasztikus nap volt. Elmentünk pár haverral egy pár napos strandolásos hétvégére. Daisy szokás szerint sokat ivott, és olyanokat mondott, hogy mindenki nevetett... Köztük én is. Első részegségem volt. De ő ott volt mellettem, és tudtam, hogy biztonságban vagyok. Mindig mellettem volt, és ha egy srác odajött, és látta, hogy nem tetszik, elküldte helyettem a francba. Bármibe segített. Saját magánál nem tudta hol a határ. Nálam viszont... Egyből megállított, ha tudta, baj van. Róla büszkén mondhattam el, hogy igen! Ez a lány, Ő, aki itt van mellettem, a legjobb barátnőm! Mindent meg tudtam neki bocsájtani... Azon az éjszakán is történtek dolgok... De még azt is elnéztem neki... Nem tudtam rá haragudni...

És ott volt a harmadik... Ami egy közös kép volt, csak ketten voltunk, és mindig azt mondta, az a kedvence. Nekem is az volt, így kitettem az éjjeli szekrényemre...
A többi holmit is átnéztem, majd újra összepakoltam őket, és betoltam az ágyam alá. Nem akartam látni, nem ment, jó lesz ott... Velem lesz, de nem emlékeztet rám. Felálltam, majd körbe néztem, és találtam még egy képet, ami gondolom kieshetett... Felvettem. Daisy volt rajta egy lánnyal, aki ismerősnek tűnt... Pár percig nézegettem a képet, mire beugrott...
Ez az a lány, akit a temetésen láttam... Jó kedvűnek tűntek, biztos jó barátok voltam. Megfordítottam a képet, és rá is volt írva egy kis szöveg:

Daisym, fantasztikus nap volt! Több ilyet! L.A. a mi helyünk! Imádlak szívem.

xoxo.: Lucy.

Lucy? Tehát Lucy a neve. De hol érhetem el, és miért nem jött oda a temetésen? Ráadásul... Mit sajnál?! Össze zavarodtam, szörnyű. Új életet kell kezdenem... Teljesen új életet. Ezentúl minden megváltozik. 

- Anya! - kiáltottam le, mire azonnal meg is jelent az említett személy. 

- Igen?

- Menjünk e vásárolni... Kidobom a régi holmijaimat, újak kellenek... - feleltem.

- Miért? - értetlenkedett.

- Új életet akarok. Új ruhákkal, új stílussal, új... Új Dianaval. - ráztam meg fejem, mire elmosolyodott.

Jöhet az új Diana... Akinek élete ezentúl arról fog szólni, hogy kiderítse, ki ez a Lucy... Hogy rájöjjön, Rose tényleg bűnös-e Daisy halálában... És ha igen, gondoskodnom kell, hogy nagyon megbánja... És még egy dolog, amiről nagyon elszántam magam. Visszaszerzem Logant...

5. rész

Másnap... Kedd... 

Claire sokkoló hírei után, mindenki elment. Nem tudtuk, hogy reagáljunk rá. Igazából anyám lekevert neki egy nagy pofont, mire ő felszaladt a szobájába, azóta pedig ki sem jött onnan. Talán akit a legjobban sokkoltak a hírek, az Chris. Teljesen kiborult, és elviharzott. Azt hiszem nem a hír miatt akadt ki, hanem hirtelen nem tudta hova tenni. Meg is értettem... Bár ebben ő a legnagyobb balfék, ő, és a húgom. De főképp Chris! Idősebb, sokkal, érettebben kellet volna gondolkoznia, mielőtt megtörténik a dolog. Hogy a babával mi lesz, azt senki nem tudta. De én nem is akartam rá gondolni...
Az iskolába érve Crystal köszöntött, és Dorothy. Odafutottak, és megöleltek.
- Csajok... - visszaöleltem őket. - Nyugi, nem halt meg senkim... - mosolyogtam rájuk.
- De akkor is, sokkoló lehetett... - felelte Crystal.
- Claire olyan fiatal... - Dorothy nézett rám.
Bólintottam, majd besétáltunk az iskolába, ahol a szekrényemnek dőltem, mert fáradt voltam, szinte semmit nem aludtam, csak gondolkoztam. Ekkor pedig Logan közelített felém.
- Szia. - köszönt komolyan, mire csak bámultam rá. - Haragszol rám?
- Szerinted?! - kérdeztem mogorván.
- Mi van? A húgodnak segítettem!
- A húgomnak segítettél?! Miben, falazni?! Basszus, az a segítség ha elmondod a nővérének. NEKEM. - kiabáltam rá, mire mindenki bámult minket, de nem érdekelt.
- Tehetek rólad, hogy felcsinálták a húgod?! - kiabált vissza.
- Igen. A bátyád volt! - halkítottam magamon, majd bevágtam a szekrényem ajtaját, és ott hagytam.
Utánam szaladt, és elkapta a karomat, majd magával szembe fordított.
- Te teljesen hülye vagy? Te hitted hogy megcsallak!
- Nem, de hazudtál! - förmedtem rá.
- És akkor mi van?! Te nem szoktál? Te szent vagy? - kiabált ismét. - Annyira nem lehetsz kurva szent, ha 13 évesen lefeküdtél velem!
- Te normális vagy?! - üvöltöttem le a fejét, mivel mindenki minket nézett, és valószínűleg ezt hallotta az iskola háromnegyede, majd lekevertem neki egy hatalmas pofont, és elszaladtam.
Most nem jött utánam. Tudtam, hogy rájött, mekkora orbitális hülyeséget csinált. Kiszaladtam az iskolából, a portás pedig utánam.
- Kiasszony! - kiabálta, de én csak futottam, és futottam, és zokogtam. Meg sem álltam, még csak hátra sem néztem.
Egész hazáig futottam, majd felszaladtam az emeletre, ahol dörömbölni kezdtem húgom ajtaján. Nem akarta kinyitni, de megállás nélkül csak dörömböltem az ajtaján, potyogó könnyekkel.
Egyszer csak kinyitotta az ajtót. Egy nagy pofont akartam levágni, nem tudom miért, de az indulatok tomboltak bennem. De mikor megláttam, hogy szemei vörösek, és hogy ő is valószínűleg rengeteget sírt, megenyhültem, és magamhoz öleltem.
- Sajnálom... - szipogta, miközben magához szorított.
- Nem lesz baj, ígérem... - suttogtam.
Már hosszú évek óta, ez volt az első ilyen testvéri pillanatunk, és igen, borzasztóan hiányzott...
Hosszú órákon át a szobájában ülve beszélgettünk mindenről, ami mostanában történt velünk. Eközben vagy 15 SMS érkezett Dorothytól, és Crystaltól, hogy merre vagyok, és hogy hallották a dolgot... Mégjobb, már mindenki tudja. Claire szerint nem érdemes azzal foglalkozni az emberek mit gondolnak, hiszen ők is követnek el hibákat, és valószínűleg mindegyikőjük megtenné azt, amit például én tettem...
Később, mikor már este felé járt, csöngettek. Én nyitottam ajtót.
- Dianaaa. - köszöntött az ajtóban egy ismerős lány, aki azonnal két puszival köszöntött.
- Mona... - feleltem egy halvány, erőltetett mosollyal az arcomon. - Hát te mit keresel itt?
- Hát Claire a legjobb barátnőm. - vont vállat. - De te... - mért végig. - Hallottam mi történt az unokatesókámmal. Sajnálom. - szánakozó tekintettel nézegetett.
- Fent. - nyitottam ki teljesen az ajtót, majd a lépcső felé mutattam. - Második ajtó jobbra.
Semmi kedvem nem volt tovább érezni magamon Mona Morgen tekintetét. Egy beképzelt, öntelt libáét, aki mellesleg a húgom legjobb barátnője, és Logan unokahúga.
Eldőltem a kanapén, majd álomba merültem. Aludhattam vagy 10 percet, mire megzavarták álmomat, ismét egy csengő. Ajtót nyitottam, és most Logan állt ott.
- McCarty család bemutatót tart magukról, hogy idevonultok?
- Sajnálom. Nem akartam mindenki előtt... - felelte Logan.
- Logan, nem érdekel. Volt második esélyed, erre... megaláztál. A barátaim, és mindenki előtt. Sajnálom. Én is túlreagáltam, de a tiedhez képest az enyém semmi... Nem tudok benned bízni.
- Hülye voltam, tudom, de elkapott az ideg, és...
- És mi? - vágtam a szavába. - Ha elkap az ideg, ilyen vagy? Mi lesz később, olyan leszel mint az apád?! Megütsz, mint ő az anyádat?!
- Ezt ne hozd fel, mert nem ide tartozik...
- De, rohadtul ide tartozik. Logan, lezártam veled, végleg! Örökre! Jó éjszakát. - vágtam rá az ajtót.
Egy ideig tovább csengetett, majd feladta, ezután pedig telefonon zaklatott. Senkinek nem vettem fel, és senkit nem engedtem be. Az SMS-eket sem néztem meg, sőt, kikapcsoltam a mobilomat. Csak TV-t néztem, és kész. Később hála égnek Mona is lelépett, és anyám is hazajött.
Tudta, hogy ma ellógtam a sulit, ugyanis felhívták, hogy látták mikor elszaladok. Elmeséltem neki az egész dolgot, és láttam, hogy lesokkolta, de nem mondott semmit. Szegénynek, ez mekkora csalódás lehet... Az egyik lánya ilyen fiatalon gyereket vár, a másikról pedig kiderül hogy rég nem szűz, és még az iskolából is lóg.
Összeültünk hárman, és megbeszéltük a dolgokat. Kisírtuk egymásnak magunkat, majd megbeszéltük, hogy én holnap szembenézek az iskolával, Claire pedig ha megcsinálta  agyereket, fel is neveli!

Másnap Szerda...

Az iskolában már minden jól ment. Szembenéztem mindenkivel, erős voltam! Furcsán néztek rám, de mivel Dorothy végig mellettem volt, engem semmi nem érdekelt, csak ő. Az ő, és a többi barátom véleménye. Egészen addig mosolyogtam, míg meg nem láttam, hogy Logan a szekrénye előtt áll, és Samanthaval flörtölget. Már ölelgették, fogdosták egymást, mindenki előtt. Láttam, hogy a srácban volt egy kis drog, de nem sok...
- Hagyd, nyomorék... - húzott el onnan Dorothy.
De nekem fájt a szívem, fájt mégis látni ezt... Hogy ilyen hamar, így túllépett... Figyelmemet ezek után Chris keltette fel, aki rohanva, kissé drogosan futott a női mosdó felé, majd be is ment oda.
Nem tudtam, mire véljem a dolgot, így utána sétáltam. Bementem, majd egyszer csak hallottam, ahogy zokog... Rányitottam az ajtót, ekkor pedig borzasztó látvány fogadott...
Daisy a földön hevert, mellette rengeteg drog... Drog drog hátán... Eszméletlen volt, Chris pedig mellette térdelt, és sírt.
- Chris?! - kiáltottam rá, majd a legrosszabbra gondoltam, és szemeimben könnyek gyűltek.
- Meghalt... - felelte zokogva...

4. rész ~

Lezuhanyoztam, és ágyba bújtam. Az ajtómat bezártam. Így félreismertem mindenkit? Logant? A húgomat? Samanthat? Aaront? De leginkább Christ? Talán jobb lenne mindent kétszer átgondolni... És végre válaszokat is kapni...

Másnap reggel... ~ Hétfő.

A tegnap este történtek után, igazából semmi kedvem nem volt iskolába menni, de az ágyból sem akartam kikelni... Nem akartam egész nap látni Logant, Samet, Aaront, itthon pedig a húgomat sem. Elég rosszul éreztem magam a történtek után. De miért én? Hiszen nem én titkolózom előlük, nem én hazudozom. És akkor még ott volt Dorothy is... Hogy mondhatnám el neki, amit láttam? Tudtam, hogy el kell mondanom, hiszen a a legjobb barátnőm, és az őszinteség nagyon fontos. Viszont megbántani sem akarom, és még mindig nem tudom pontosan, mi folyik itt. Talán nem is akarom tudni. Felültem az ágyon, majd ekkor anyám nyitott be az ajtón.

- Mi ez a lazsálás? Diana, el fogsz késni, kapd össze magad. - szólt rám.

- Nem megyek ma, nem érzem jól magam. - hátra dőltem, majd a fejemre húztam a takarómat. 

Leült mellém, majd lehúzta rólam, és rám mosolygott.

- Mi történt kislányom? 

- Semmi anya, tudod, ez olyan kamasz dolog. Meg olyan bonyolult... - forgattam meg a szemeimet. 

- Most azt mondtad, hülye vagyok? - nevette el magát.

- Nem, semmi ilyet nem mondtam. Csak ez hosszú, és zavaros. - ültem fel mellé.

- Rendben, ha nem akarod nem mondod el. De tudod, hogy mindig meghallgatlak. - simogatta meg a kezem.

- Anya... Ha mindig meghallgatsz... Segítesz is, ugye? - mosolyodtam rá.

- Igen. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd felállt. - De nem maradsz itthon.

Mosolygott, majd kiment. 

Nagy nehezen erőt vettem magamon, és felöltöztem. Sminket nem kentem magamra, viszont a hajamat szépen feltűztem. Mikor beértem az iskolába, egyenesen besétáltam a terembe, most nem szokásosan Crystalékkal, hanem egyedül. Ahogy besétáltam a terembe, a tanár már jött is, így épphogy le tudtam ülni. Ennek kifejezetten örültem, mert így legalább nem tudtam beszélni a mellettem ülő Logannel, aki - bár én nem néztem rá, de éreztem, hogy - egész órán csak bámult. 

Ismét egy történelem óra volt, ami kivételesen hamar véget ért. Ha figyelek, miért ilyen gyors minden? Bezzeg ha semmit nem csinálok, halál unalom, és lassú...

Mikor kimentem a folyosóra, láttam, hogy közelít felém Logan, és Aaron is, de ekkor megláttam Dorothyt, és elkaptam a kezét, majd magammal húztam.

- Gyere, ments meg. - súgtam oda neki, mire nevetett.

Hátra nézett, majd mikor meglátta, ki elől menekülök, futni kezdett, én pedig utána. 

Lefutottunk egészen a tornaterem lányöltözőjéhez, majd oda bújtunk elé.

- Szóval... - ült le mellém mosolyogva. - Elmenekültünk a te pasid, és az én pasim elől, sőt, elfutottunk... Most pedig elbújtunk. Ez mire is jó?

- Az én pasim, csak az ex pasim, a tiedről meg most semmi jót nem tudok. - néztem le a földre.

- Jó isten. Mi történt megint? Meséld el... 

Elmeséltem neki az egész tegnapi napomat. Hogy miket láttam, és a tengerpartit is. Elmondtam neki azt is, hogy Aaron is ott volt, bár nem szívesen... Nem fogadta olyan rosszul a hírt, azt mondta rá fog kérdezni, de neki is furcsa mostanában mindegyikőjük. 

Az iskola további részében szintén bújkáltam, és Dorohy ebben a társam volt. Még Crystal, és Daisy sem talált. Ami annyira nem is baj, mert így nem kellett nekik is mindent elmondanom... Daisy biztos megint kioktatott volna, Crystal pedig elviccelte volna, és erre most nem volt szükségem... Suli után viszont kaptam két SMS-t egyszerre...

Az egyikben ez állt:

~ Chris ~

Suli után gyere a parkolóba öt percre, beszélnünk kell, fontos! 

A másikban pedig ez:

~ Claire ~

Gyertek iskola után, kettőre haza hozzánk! Fontos megbeszélni valónk van, és megmagyarázni való. MINDENKI! Pusz.

Megjelöltek: Diana, Dorothy, Samatha, Aaron, Christian, Logan. 

Nem tudtam, mit akar Chris, de azt hiszem kicsit ideges lettem, mert láttam, hogy tényleg fontos. Nem írná ezt így le. Claire pedig... Ő Claire, mindig előáll valamivel, kitudja megint mit talált ki a drága húgom, hogy odacsődítsen mindenkit. 

Iskola után Chris, ahogy mondta, már várt a parkolóban. Beültem mellé a kocsiba, majd értetlenül nézett rám. 

- Mi a franc baja van Daisynek?!

- Én honnan tudjam, nem is beszéltünk ma.. Miért? - lepődtem meg. 

- Mostanában furcsán viselkedik, és nem csak velem. Folyamatosan titkolózik, mindenhova egyedül jár, és tegnap is amikor hívtál együtt voltunk, aztán ugye elköszönt, és kérdeztem hova megy. Azt mondta a bandához, de kiderült hogy nem ott volt. És otthon sem. Titkolózik, mintha valamit tervelne. És féltem. Igazad volt. Azt hittem nem drogozik, azt hittem megbeszéltünk hogy ő nem kezdi el. De találtam a táskájában három kis dobozzal, abból csak egy volt tele. - magyarázta el aggodalmát. 

- Gondolod ő rászokott volna...? 

- El nem adhatta, mert ahhoz ment volna a dobozzal. De ha ennyire eltűnik... Talán valakivel együtt bandázik, és vele felezik... - felelte.

Nagyon aggódtam Daisy miatt. Tudtam, hogy képes lenne erre, csak eddig azt hittem Chris miatt. De nem, hiszen akkor neki elmondta volna, vagy előtte, vele csinálta volna. De nem. Ő elvonult... Mi lehet a baja? 

Chrissel megbeszéltük, hogy mindketten figyelünk Daisyre, de nem tudtunk szétszakadni... Enyém az iskolában, övé pedig azon kívül. Miután megbeszéltünk, felvettük Dorothyt is, és együtt mentünk haza, hiszen Claire nekik is küldött SMS-t. 

Nem tudom, hogy ezek után még a húgom is mi jóval tudna meglepni, de igazából nem is nagyon érdekelt ezek után. 

Mikor hazaértünk, már szinte mindeni ott volt, aki szerepelt az SMS-ben. Mind a hatan leültünk egy fotelbe, vagy székre, Claire pedig középen állt. 

- Szóval... Diana. - fordult felém drága húgom. - Szeretném azzal kezdeni, hogy Sam és Aaron között nincsen semmi, mert mint ugye kiderül, Aaront régen örökbe fogadták a mostani szülei, és Samantha a testvére... A vérszerinti, azért érkezett ide, és ezért kísérgeti mindenhova. És foglalkozik ennyit vele, hiszen most ismerte meg...

- Hála égnek! - pattant fel Dorothy, majd megölelte Aaront, aki boldogan mosolygott rá. 

- Logannak sincsen semmi köze hozzá. - folytatta tovább Claire. - Logan csak rám figyelt, inkább velem volt, ahogy Samantha is. 

- Nem értem. Miért kellett rád figyelni? - álltam fel elé, mire láttam, hogy megremegett a keze.

Ekkor anyám is besétált az ajtón.

- Mi ez a népgyűlés? - mosolygott édesanyám.

- Én csak... - kezdte Claire, mire láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. - Júliusban, mikor utoljára voltam itt talán körülbelül... Két napig, akkor tudod, hogy sokat jártam bulizni. Főleg Chrissel, Logannel, meg Daisyvel. És akkor egyszer elmentünk Kaliforniába, ahol megismertem Samet. Jóba lettünk, és utolsó este nagyon berúgtam. És tudod mennyire szerelmes vagyok Chrisbe, tehát...

- Lefeküdtünk... - állt fel Chris. 

Láttam, hogy neki is most ugrott be az este. Lesokkolódtam. Azt hittem helyben megáll a szívem, nem akartam elhinni. Most tudtam, mi lesz a következő amit közölnek... De nem akartam hallani... 

- Nem Samantháé voltak a gyerekcuccok... - folytatta Claire, de már ekkor nagyon sírt...

- Claire, fogd be. - szóltam rá. Ideges voltam, és kétségbeesett. Rá se bírtam nézni anyámra, aki csak ekkor szólalt meg.

- Claire, ugye te nem vagy...?

- De anya. - fordult húgom felé, majd folytatta. - Én terhes vagyok... 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! :) Ez egy nagyon rövidke rész lett, amit sajnálok, de úgy éreztem már hoznom kell, és kikell magamból írnom... :D És úgyvélem ennek a résznek ez volt a lényege, aminek a folytatása sokkal hosszadalmasabb... Ez amolyan "Bevezető" a folytatásában. ;) :D Ennél csak jobb lesz, ígérem! <3

DIANA. ~