5. rész

Másnap... Kedd... 

Claire sokkoló hírei után, mindenki elment. Nem tudtuk, hogy reagáljunk rá. Igazából anyám lekevert neki egy nagy pofont, mire ő felszaladt a szobájába, azóta pedig ki sem jött onnan. Talán akit a legjobban sokkoltak a hírek, az Chris. Teljesen kiborult, és elviharzott. Azt hiszem nem a hír miatt akadt ki, hanem hirtelen nem tudta hova tenni. Meg is értettem... Bár ebben ő a legnagyobb balfék, ő, és a húgom. De főképp Chris! Idősebb, sokkal, érettebben kellet volna gondolkoznia, mielőtt megtörténik a dolog. Hogy a babával mi lesz, azt senki nem tudta. De én nem is akartam rá gondolni...
Az iskolába érve Crystal köszöntött, és Dorothy. Odafutottak, és megöleltek.
- Csajok... - visszaöleltem őket. - Nyugi, nem halt meg senkim... - mosolyogtam rájuk.
- De akkor is, sokkoló lehetett... - felelte Crystal.
- Claire olyan fiatal... - Dorothy nézett rám.
Bólintottam, majd besétáltunk az iskolába, ahol a szekrényemnek dőltem, mert fáradt voltam, szinte semmit nem aludtam, csak gondolkoztam. Ekkor pedig Logan közelített felém.
- Szia. - köszönt komolyan, mire csak bámultam rá. - Haragszol rám?
- Szerinted?! - kérdeztem mogorván.
- Mi van? A húgodnak segítettem!
- A húgomnak segítettél?! Miben, falazni?! Basszus, az a segítség ha elmondod a nővérének. NEKEM. - kiabáltam rá, mire mindenki bámult minket, de nem érdekelt.
- Tehetek rólad, hogy felcsinálták a húgod?! - kiabált vissza.
- Igen. A bátyád volt! - halkítottam magamon, majd bevágtam a szekrényem ajtaját, és ott hagytam.
Utánam szaladt, és elkapta a karomat, majd magával szembe fordított.
- Te teljesen hülye vagy? Te hitted hogy megcsallak!
- Nem, de hazudtál! - förmedtem rá.
- És akkor mi van?! Te nem szoktál? Te szent vagy? - kiabált ismét. - Annyira nem lehetsz kurva szent, ha 13 évesen lefeküdtél velem!
- Te normális vagy?! - üvöltöttem le a fejét, mivel mindenki minket nézett, és valószínűleg ezt hallotta az iskola háromnegyede, majd lekevertem neki egy hatalmas pofont, és elszaladtam.
Most nem jött utánam. Tudtam, hogy rájött, mekkora orbitális hülyeséget csinált. Kiszaladtam az iskolából, a portás pedig utánam.
- Kiasszony! - kiabálta, de én csak futottam, és futottam, és zokogtam. Meg sem álltam, még csak hátra sem néztem.
Egész hazáig futottam, majd felszaladtam az emeletre, ahol dörömbölni kezdtem húgom ajtaján. Nem akarta kinyitni, de megállás nélkül csak dörömböltem az ajtaján, potyogó könnyekkel.
Egyszer csak kinyitotta az ajtót. Egy nagy pofont akartam levágni, nem tudom miért, de az indulatok tomboltak bennem. De mikor megláttam, hogy szemei vörösek, és hogy ő is valószínűleg rengeteget sírt, megenyhültem, és magamhoz öleltem.
- Sajnálom... - szipogta, miközben magához szorított.
- Nem lesz baj, ígérem... - suttogtam.
Már hosszú évek óta, ez volt az első ilyen testvéri pillanatunk, és igen, borzasztóan hiányzott...
Hosszú órákon át a szobájában ülve beszélgettünk mindenről, ami mostanában történt velünk. Eközben vagy 15 SMS érkezett Dorothytól, és Crystaltól, hogy merre vagyok, és hogy hallották a dolgot... Mégjobb, már mindenki tudja. Claire szerint nem érdemes azzal foglalkozni az emberek mit gondolnak, hiszen ők is követnek el hibákat, és valószínűleg mindegyikőjük megtenné azt, amit például én tettem...
Később, mikor már este felé járt, csöngettek. Én nyitottam ajtót.
- Dianaaa. - köszöntött az ajtóban egy ismerős lány, aki azonnal két puszival köszöntött.
- Mona... - feleltem egy halvány, erőltetett mosollyal az arcomon. - Hát te mit keresel itt?
- Hát Claire a legjobb barátnőm. - vont vállat. - De te... - mért végig. - Hallottam mi történt az unokatesókámmal. Sajnálom. - szánakozó tekintettel nézegetett.
- Fent. - nyitottam ki teljesen az ajtót, majd a lépcső felé mutattam. - Második ajtó jobbra.
Semmi kedvem nem volt tovább érezni magamon Mona Morgen tekintetét. Egy beképzelt, öntelt libáét, aki mellesleg a húgom legjobb barátnője, és Logan unokahúga.
Eldőltem a kanapén, majd álomba merültem. Aludhattam vagy 10 percet, mire megzavarták álmomat, ismét egy csengő. Ajtót nyitottam, és most Logan állt ott.
- McCarty család bemutatót tart magukról, hogy idevonultok?
- Sajnálom. Nem akartam mindenki előtt... - felelte Logan.
- Logan, nem érdekel. Volt második esélyed, erre... megaláztál. A barátaim, és mindenki előtt. Sajnálom. Én is túlreagáltam, de a tiedhez képest az enyém semmi... Nem tudok benned bízni.
- Hülye voltam, tudom, de elkapott az ideg, és...
- És mi? - vágtam a szavába. - Ha elkap az ideg, ilyen vagy? Mi lesz később, olyan leszel mint az apád?! Megütsz, mint ő az anyádat?!
- Ezt ne hozd fel, mert nem ide tartozik...
- De, rohadtul ide tartozik. Logan, lezártam veled, végleg! Örökre! Jó éjszakát. - vágtam rá az ajtót.
Egy ideig tovább csengetett, majd feladta, ezután pedig telefonon zaklatott. Senkinek nem vettem fel, és senkit nem engedtem be. Az SMS-eket sem néztem meg, sőt, kikapcsoltam a mobilomat. Csak TV-t néztem, és kész. Később hála égnek Mona is lelépett, és anyám is hazajött.
Tudta, hogy ma ellógtam a sulit, ugyanis felhívták, hogy látták mikor elszaladok. Elmeséltem neki az egész dolgot, és láttam, hogy lesokkolta, de nem mondott semmit. Szegénynek, ez mekkora csalódás lehet... Az egyik lánya ilyen fiatalon gyereket vár, a másikról pedig kiderül hogy rég nem szűz, és még az iskolából is lóg.
Összeültünk hárman, és megbeszéltük a dolgokat. Kisírtuk egymásnak magunkat, majd megbeszéltük, hogy én holnap szembenézek az iskolával, Claire pedig ha megcsinálta  agyereket, fel is neveli!

Másnap Szerda...

Az iskolában már minden jól ment. Szembenéztem mindenkivel, erős voltam! Furcsán néztek rám, de mivel Dorothy végig mellettem volt, engem semmi nem érdekelt, csak ő. Az ő, és a többi barátom véleménye. Egészen addig mosolyogtam, míg meg nem láttam, hogy Logan a szekrénye előtt áll, és Samanthaval flörtölget. Már ölelgették, fogdosták egymást, mindenki előtt. Láttam, hogy a srácban volt egy kis drog, de nem sok...
- Hagyd, nyomorék... - húzott el onnan Dorothy.
De nekem fájt a szívem, fájt mégis látni ezt... Hogy ilyen hamar, így túllépett... Figyelmemet ezek után Chris keltette fel, aki rohanva, kissé drogosan futott a női mosdó felé, majd be is ment oda.
Nem tudtam, mire véljem a dolgot, így utána sétáltam. Bementem, majd egyszer csak hallottam, ahogy zokog... Rányitottam az ajtót, ekkor pedig borzasztó látvány fogadott...
Daisy a földön hevert, mellette rengeteg drog... Drog drog hátán... Eszméletlen volt, Chris pedig mellette térdelt, és sírt.
- Chris?! - kiáltottam rá, majd a legrosszabbra gondoltam, és szemeimben könnyek gyűltek.
- Meghalt... - felelte zokogva...