1. rész ~

Iskolakezdés első napja - Szeptember 2. - Hétfő.

~ Diana szemszöge ~ Reggel, 7:00 ~

Valami szörnyen hangos zajra ébredtem... A szemeimet nehezen tudtam kinyitni, így a mellettem lévő órámat csak a kezemmel vertem le. Lassan kinyitottam a szemeimet, majd mikor megláttam, hány óra is van, elszomorodtam. 

- Rohadt élet... Ma iskola... - néztem fel a plafonra. 

Kinézve az ablakon láttam, hogy a nap hét ágra süt kint, így semmi kedvem nem volt még iskolába menni. Első nap... Újra végigszenvedni egy egész évet, bent a padban... A barátok miatt szívesen mentem, de eközben ott volt a tudat is, hogy újra tanulnom kell, hiszen az anyám elvárja tőlem... Szívesen tanultam, de nem annyit, amennyit el is vártak... A jegyeim viszonylag jók voltak, így gépezhettem amennyit akartam, elmehettem vásárolni, kaptam zsebpénzt, de persze bulikba nem jártam. Nem azért mert nem engedtek. Hanem mert nem az én stílusom volt. Egyszer voltam egy szórakozóhelyen a régi barátommal, és a legjobb barátnőmmel, de az se fogott meg. A volt barátom... Úgy tudom, ebben az évben sikeresen az osztálytársam lesz... A tavalyi évben is elég nehéz volt látni őt az iskolában néha, nemhogy így, hogy még az osztálytársam is lesz... Két éve voltunk együtt. Tizennégy éves voltam, ahogyan ő is. Igen, elég fiatalok. De nekem ő volt az első szerelem, és akkor még azt hittem, igazi. Most már nem vagyok biztos benne, sőt, semmiben. Vége lett, mert ő más volt mint én. Kimutatta hogy szeret, de mindez hiába, mikor már ilyen fiatalon nem tudott leszokni az italról és a drogokról. Én próbáltam neki segíteni, de nem sikerült neki. Nem tudta megtenni, így kénytelen voltam elhagyni. Szerettem, és szeretem, de nem tehettem mást.
- Diana, felkeltél? - kopogtatott be édesanyám a szobámba.
- Igen, fel. - kiabáltam ki neki, majd felültem az ágyon.
A tükröm elé sétáltam, és végignéztem magamon. A hajam kócos volt, a hálóingem pedig gyűrödt. Látszott, hogy jól kialudtam magam, bár még rám fért volna egy kis pihenés. A szekrényemből elővettem egy egybe ruhát, ami fekete volt, fehér csíkokkal, amihez díszítésképp egy barna övet vettem fel. A hajamat leengedtem a vállamra. A szemeimet fekete tussal húztam ki, és szájfényt kentem magamra. Kihúztam magam, majd felvettem a táskámat.
Az iskola csak pár utcára van a házamtól, így gyalog lassan besétáltam.
Az iskola előtti lépcsőn ült Daisy, és Crystal barátnőm. Jókedvűnek tűntek, így egy nagy mosolyt csaltam az arcomra, így sétáltam oda hozzájuk.
- Csajok. - mosolyogtam rájuk.
- Diana! - Crystal felállva a nyakamba ugrott.
- Diana. - állt fel mellém Daisy is, aki már nem jutott oda hozzám.
- Crystal... Tegnap találkoztunk. - öleltem vissza, majd néztem rá értetlenül.
Crystal mindenkit szeretett, ölelgetett, puszilgatott. Jókedvű lány, és nagyon hiperaktív.
Ő csak megvonta a vállát, Daisy pedig átkarolta a kezemet.
- Láttam Logant és Christ... A nyártól csak még jobban kinéznek... Az a lebarnult test... - áradozott barátnőm.
- Chrisről mindig ez a véleményed... - nevettem el magam, majd közben besétáltunk a szekrényünkhöz, ami egymás mellett volt.
- Igen, de nem láttam szinte egész nyáron, elutaztak, és így... Ó... - dőlt neki a szekrénynek Daisy.
- És... - nyitottam ki a szekrényem, de nem mondtam tovább a mondatom.
- Igen, Logan is jól néz ki, semmi baja, bla bla... - válaszolt unottan.
- Nem ez érdekelt. - ráztam meg fejem, mire összeszűkített szemekkel nézett rám. - Jó, talán...
Becsuktam a szekrény ajtót, majd a terembe sétáltunk.
Egy személyes padjaink voltak. A mögöttem ülő padban ült Crystal, tőlem jobbra pedig Daisy.
Leültünk, majd beszélgetni kezdtünk, de nem sokáig ment ez így, mert a beszélgetésünket megtörte Daisy suttogása.
- Azt a... Tyű. - emelte fel a szemöldökét, majd hátra dőlt a székén.
Hátra néztem, és az ajtóban Logan állt. Az exem. Sokan köszöntek neki, boldognak látszott, jókedvűnek. Próbáltam nem feltűnően bámulni, hogy ne vegyen észre, de nem sok sikerrel... Meglátott, és még jobban mosolyogni kezdett. Odasétált mellém, majd leült a tőlem balra lévő padba.
- Ül itt valaki? Nem? Remek. - nevetett, majd a cuccait levágta a földre, és rám pillantott. - Milyen volt a nyarad?
- Hát nem olyan, mint a tied, a már túl-napos fejeddel együtt. Vagy ez csak a beszívás? - gúnyolódtam vele, mire előre fordult, megrázta a fejét, de ugyanúgy mosolygott.
Szerette ha gúnyolom, vagy beszólok neki. Ő ezt úgy fogta fel, hogy törődöm vele. Pedig nem... Csak valahogy jó lett volna néha szivatni. De a végén mindig visszafelé sült el...
Az óra később kezdetét vette. Osztályfőnökivel kezdtünk, mikoris mindenki eldönthette, ki melyik szakra szeretne menni. Engem inkább a pedagógusi szak fogott meg, így arra jelentkeztem, ami kicsit több órával jár, de imádom a gyerekeket, így megérte... Daisy idegenvezetést szeretett volna, amihez ért. Beszélni imád, szereti ha figyelnek rá, és nem volt túl sok órája sem ettől. Crystal pedig a rendezvényszervezésbe fogott bele. Szeret rendezgetni, ért a buli szervezéshez, vagy bármi féle esemény szerkesztéséhez. A saját nővére esküvőjét is úgy megszervezte, hogy a fele város arról beszélt, milyen profi. A végén Loganre került a sor... Láttam rajta, hogy nagyon bámészkodik. Tudtam, hogy nincs itt olyan szak, ami igazán érdekelné, megfogná, semmi.
- Passzolhatok? - szólalt meg végül, mire mindenki elmosolyodott.
- Nem, Mr. McCarty. - mosolygott rá a tanárnőnk is. - Kérem, válasszon valamit.
- Akkor pedagógusi. - bólintva válaszolt.
Láttam, hogy nem mert rám nézni. Kezeimet ökölbe zártam, majd rácsaptam halkan az asztalra. Daisy egyből kapcsolt, így felém fordult.
- Nagy szünetbe öld meg, a tornaterembe. Akkor nincs ott senki, nem fogják látni... - kacsintott.
- Ha-ha... - reagáltam halkan.
Ideges voltam. Nem utálom, de nem szeretnék egy nap nyolc órát vele tölteni. Nem zavarna, csak... Furcsa lesz, talán fájó.
- Logan... - súgtam neki, mire összenéztünk, és lejjebb hajoltunk, hogy a tanár annyira ne szemeljen ki magának. - Élvezed ha szivatsz nekem, igaz?
- Nem, de annyira édes vagy mikor felrobbansz az idegtől. - neveti el magát.
- Esküszöm, hogy letépem a... - mondtam volna tovább idegességembe a mondatot, mikor is megjelent az igazgató, egy fiatal lány kíséretében. Mindenki felállt egy percre, majd leült.
Az igazgatótól mindenki félt. Egy idős férfi volt, és eléggé komoly, de szigorú is. Persze ha nem volt semmi gond, a humora is a helyén volt.
- Csak egy percre szeretném az osztályt feltartani... Elnézést, tanárnő. - felelt a tanárunkhoz, majd az osztály felé fordult. - Kérlek fogadjátok szeretettel az osztályotok új tanulóját, Dorothy Reed kisasszonyt. Remélem nagyon kedvesek, és befogadóak lesztek vele...
Intett egyet, majd elsétált.
Az osztályfőnök asszony az első székre mutatott, ami történetesen Logan előtti pad volt, ahová a lány leült. Logan jól végigmérte.
- Ha meg mered akár egy kicsit is rontani, szétszedlek, és a fejedet az állatkertbe dobom valami vérszomjas állatnak... - fenyegetően pillantottam rá.
- Annyira megijedtem, hogy már semmi nincs a gatyámba. - szarkazmussal a hangjában nézett egy ideig, majd felkapta a táskáját, és felállt.
- Hova készül, Mr. McCarty? - értetlenkedett a tanárnő.
- Fenyegetően érzem magam egy kicsit... - felelt.
Elindult az ajtó felé, majd legugolt az új lány padja mellé, és suttogni kezdett neki.
- Az a lány... - rám mutatott. - Valami állat. Ne menj a közelébe, túl harap. Rám számíthatsz. Logan vagyok.
Nevetett, majd felállt, és kisétált. A tanárnő meghökkenve nézett felé.
Tudta, ahogy mindenki tudta... McCartyékkel senki nem kezdhet ki. Gazdag, nagy hatalmú család, aki mindig megkap mindent. Mert ha valami nem úgy van...
Később mikor kicsöngettek, az új lányhoz sétáltam.
- Szia, Diana Tailor vagyok. - mosolyogtam rá a szekrényénél állva.
- A harapós állat, áh, szia. - mosolygott. - Dorothy Reed vagyok.
- A harapós állat? - zavaromba felhúztam a szemöldököm.
- Igen, az a Logan mondta órán... - rázta meg a fejét. Látszott, hogy ő sem értette. - Bár nem úgy nézel ki, mint aki fel akarna falni... Megenni... Vagy valami...Sajnálom, hogy ezt mondtam, nem is tudom miért mondtam...
- Nem! Jajj nehogy megijedj ezért. - megfogtam a kezét, és mosolyogtam. - Logan egy szerencsétlen, tudod... Szivatjuk így egymást... De most őt ölöm meg... Te pedig... Suli után, ráérnél? Ha már új vagy, átjöhetnél hozzám. Ott lesz Daisy, és Crystal. Aki mellettem és mögöttem ült.
- Persze, ha nem zavarok. Még nem pakoltam ki, de biztos örülne az anyukám is, ha ismerkednék... - látszik, hogy zavarban volt, de őrült a meghívásnak.
Bólintottam rá, majd elsétáltam. A következő órákon már nem találkoztam Logannel, egészen a nagy szünetig. Mindenki az ebédlőben ült. Én és Crystal egy nagy asztalnál ültünk, várva Daisyt, de ő nem jött. Nem tudtuk merre lehet. Mindenfele néztük őt, de nem találtuk, viszont megpillantottam Logant, aki lehajtott fejjel sétált ki a tornaterem folyosója felé.
- Mindjárt jövök. Hívj ha megtaláltad. - álltam fel az asztaltól, és Logan után szaladtam.
Átfutottam végig a folyosón, kiabáltam utána, de nem állt meg. Lehajtott fejjel ment tovább. Láttam, hogy valami baja van, de ekkor megálltam. A férfi öltözőnél meglepő látvány fogadott. Az öltözőnek dőlve Daisy állt, előtte pedig Christian McCarty, logan bátyja, aki még nála is rosszabb... Látszott, hogy flörtölnek, ami annyira nem is volt zavaró... Egészen addig, míg meg nem csókolták egymást, és Chris nem adott át valamit Daisynek. Chris a zuhanyzó fele sétált, Daisy pedig leült. Nem tudtam ezt mire vélni, de ekkor tovább sétáltam végig a hosszú folyosón, hogy meg ne lássanak. Egyre sötétebb lett, minél beljebb mentem. A végén pedig egy iroda volt, amire az volt ráírva, McCarty. Bekopogtam, de válasz nem jött, így hát benyitottam.
A földön Logan ült, fejét a lábaira hajtva.
- Logan? - szólítottam meg, de nem válaszolt, így leültem mellé, és a fejét feljebb emeltem, így a szemeibe nézve. - Jól vagy?
Megrázta a fejeit. Láttam, hogy fal fehér, és szeme vérben van. Tudtam, hogy nincs rendben vele valami.
- Szívtál, igaz? - döntöttem hátra fejem, a falnak.
- És ha igen? - nevetett fel halkan. - Szar az élet.
Ő is úgy tett, mint én.
- Miről beszélsz? Annyira boldognak tűntél ma is... Nincs semmi gondod. - értetlenkedtem.
Nem tudtam, mire jó neki, miért csinálja.
- Mit tudsz te? Semmit. Mióta vége, semmit. Azt hiszed mindenki élete jó, csak a tiéd nem. Azt hiszed, attól mert valakinek van pénze, jó élete van... Nem! - ingerültnek tűnt, mert már belefolyt a vitába, és hangosabban beszélt a megszokottnál. - Azt hiszed, mindenkire figyelhetsz... Nem akarok veled bunkó lenni, vagy bármi más szar. De ez van, én se vagyok toppon. Minden egy kalap szar! Az anyám elment otthonról, mivel az apám megint egy rohadék és valami szar üzletbe keveredett, így veszélybe sodort minket megint. A banda elvárja tőlem, hogy minden felett én döntsek, és jól. Hogy válasszak én mindenbe. A nyomorék bátyám pedig egy öntelt tahó, aki szerintem most is beszívva fetreng valahol valamelyik csaj ágyában.
- A szüleid megoldják... Az apád úgyis egy idő után észbe kap és kiszáll... A banda pedig nem várhatja ezt el tőled. Te vagy a főnök, mond meg nekik. - kezeimet a térdére helyeztem, ő pedig a kezemre tette az övét. - És Chris éppen Daisyvel van az öltözőben. Valamit adott neki, nem tudom mit... Valami dobozt...
- Fekete volt, egy szürke kereszttel? - emelte fel a fejét ijedten.
- Igen, ilyen kisebb. - feleltem. - Miért?
- Diana... Lehet be vagyok szívva, de azt még most is meg tudom állapítani... Hogy Chris valamiféle kápszert adott Daisynek, amit használni is fognak... Igyekezz, keresd meg. Ő ne menjen ebbe bele!


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! :3 
Tudom, hogy ez a rész nem valami izgalmas... Kicsit összecsapott... De ezt is el kellett valahogy kezdeni, még bele kell jönnöm!:3 Próbáltam úgy, hogy valami kiderüljön pár emberről belőle, legfőképp Logan és Dianaról. :) A következő rész ígérem jobb lesz! :3 

DIANA. ~